Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897

246 A czenzura természetesen az ujságlapokra is kiterjedt. 1792. julius 16-án kelt rendelet szerint a Strassburger Curier újranyomása tilos. A hazai lapokban is csak azon czikkek felvételét volt szabad megengedni, a melyek a közjólétet nem zavarják. Teljesen tilos volt minden, a franczia forrada­lomra vonatkozó mű is. — Ugy látszik az igazgatónak nemcsak a könyv­kiadókhoz és könyvkötőkhöz kellett eljárni, hanem még a mulatóhelyekre is. Egy, 1798. decz. 13-án érkezett rendelet szerint a nyilvános mulató­helyeken csak a kegyesen engedélyezett újságokat volt szabad olvasni ; minden más lap vagy könyvbirálat olvasása tilos. Még evvel sem elége­dett meg a jóságos kormány ; nemsokára rá rendeletet adott ki, hogyha valahol olvasótermek vannak, azokat is zárják be, hogy a közönség ne járhasson olvasni. Az igazgató el is járt e rendelet értelmében ; jelenti, hogy Müller Ferencz könyvkötőnek olvasótermét (Musaeum lectorum) a rendelet vétele után azonnal bezáratta, az olvasókat eltiltotta. E rende­letet még jobban megszigorították a következő év jun. 15-én, mikor arra utasították az igazgatót, hogy a kölcsönkönyvtárakat is szüntesse meg. S hogy állását még jobban lealázzák, bizalmas levélben utasították 1800. ápr. 25-én, hogy titokban nézzen utána, nem árulgat-e egyik-másik könyv­kereskedő tilos könyveket s ha igen, akkor azonnal jelentse fel. Hogy e kellemetlen feladat, a mellett, hogy nem volt épen méltó az igazgatói álláshoz, egyúttal sok idejét is lefoglalta s sok izetlenségbe keverte, nem kell bizonyítanunk ! Mennyi hasznos dolgot végezhetett volna az iskola érdekében az alatt, mig azzal hajszolódott, hogy a tilos köny­veket lefoglalja, felterjeszsze ; a vásárokon a ponyvaárusok közt szimatol­jon ; a könyvkereskedők után leskelődjék! Csakhogy a kormány erővel boldogítani akarta alattvalóit s e kellemetlen feladattal legalkalmasabbnak találta az igazgatót megbízni, nem törődvén vele, ép ugy mint ujabban is, hogy a megbízott a ráruházott kettős hivatal közül melyiket teljesíti rossszabbul. Mert mindkettőt jól nem teljesítheti, az bizonyos ! 5. A főigazgató és a kormánybiztos. Az átmeneti korszak egyik ujabb intézkedése, hogy az ország tan­intézeteit 9 csoportra, tankerületekre osztotta, a melyeknek élére főigaz­gatókat állított. A főigazgatók ügyeltek föl a kerületükbe tartozó intéze­tek összes szellemi és anyagi ügyeire ; ők voltak az igazgatók és tanárok ellenőrzői, nekik tartozott az igazgató mindent beterjeszteni, akár a tanulókra, akár a tanárokra vonatkozólag. Ez intézmény üdvös csak akkor lehet, ha a főigazgatóban megvan a rátermettség, széles látókör és tapin­tat, mindenek felett, ha az egyes intézetek beléletéről személyesen győ­ződik meg. A főigazgatói intézmény megvolt már a Ratio előtt is, a Ratio szabályozta azután pontosan a főigazgató teendőit s kötelességévé tette,

Next

/
Oldalképek
Tartalom