Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897

241 járt neki tiszteletdij, de biz az alig ért föl fáradságával; igy 1790. decz. 14-én az igazgatónak 5 frt 4

3/

4 krt utalványoztak ki. O volt köteles fogadni az egyes tudósokat is, a kik pl. a felsőbb hatóság megbízásából tudományos czélból fordultak meg Győrött. Igy 1794-ben a felsőbb hatóság értesíti az igazgatót, hogy Vályi András, a pesti egyetemen a magyar nyelv tanára, felsőbb megbízásból történet-földrajzi szótárt készít ; s hogy lehető pontos adatokhoz jusson, fölkeresi az egyes vidékeket személyesen ; az igazgató is járjon tehát mindenben kezére. Ugyanily utasítást kapottakkor is, mikor a jezsuiták könyvtárának országos összeírásáról volt szó. A tanárok az igazgató tudta nélkül nem távozhattak el szünidőre évközben ; ő adott nekik engedélyt, hogy pl. húsvétkor vagy karácsonkor eltávozhassanak. 1783. márcz. 4-én azonban egy felsőbb rendelet megfosztotta az igazgatókat e joguktól. Az igazgatónak, ugy látszik, akkoriban is joga volt a rendes szüneteken kivül egyes napokat engedélyezni. A győri igazgató egy, 1796-ban megjelent leiratban figyelmeztetést kap, hogy ne adjon oly gyakran rendkívüli szüneti napokat. Ha végigtekintünk az itt csak rövidesen is előadott teendőkön, átláthatjuk, hogy az igazgatónak nagyon is sok volt a munkája, különösen irodai munkája s igy érthető, hogy az igazgató nem tartott az iskolában előadást ép ugy, mint a jezsuiták idejében. Csakhogy mig a jezsuita igazgató szintén el volt ugyan foglalva egyes papi teendőkkel, írásbeli munkája azonban alig volt, addig az átmeneti korszak igazgatójának sokkal több gondja volt, nemcsak az intézet szellemi és anyagi vezetésével, hanem avval is, hogy a felsőbb hatósággal töméntelen levelezést kellett folytatnia. Hozzájárul ehhez még az is, hogy a jezsuita igazgatónak saját rendtársaival volt dolga, a kiket vele egyenlő szabályok köteleztek a fegyelemre s igy a testületi szellem egysége is megvolt s alig volt baja avval is, hogy rendtársai iskolai kötelességeiket pontosan teljesítsék. Az átmeneti korszak igazgatójának a legkülönbözőbb elemeket kellett összetartania s igy tisztán egyéni rátermettségétől függött, hogy a testületi szellemet megteremtse. Apffalternek ez, ugy látszik, még legjobban sikerült. Kevés adatunk maradt róla ; de a meglevőkből is elég világosan láthatjuk, hogy pontos, lelkiismeretes igazgató volt, a ki a kettős intézetet is erélyes kézzel tudta vezetni. Az ő idejében nem is fordul elő viszálykodás a kettős tanári karban. Bírta közvetlen főnőkének, Niczkynek a bizalmát is ; ezt mutatja az a bensőséges, meleg hangú levelezés, mely köztük lefolyt. Bírta ez alapon a H. T. kitüntető bizalmát is ; mutatja ezt az a körülmény, hogy az egész tankerület látogatásával megbízták, ő rá bízták a pápai nemzeti iskolák rendezését is. Mi bírhatta rá, hogy az igazgatóságról lemondva, a belvárosi plébánosi állást foglalta el, nem tudjuk. Közel 12 évi működésével szép emléket állított nevének. — Majláth utódja, Szunerics Márton pontosan, lelkiismeretesen vezette az irodát ; naplójába nemcsak beterjesztésének tartalmát jeg}

?ezte be, hanem mindjárt 16