Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897

228 tályozást ; s midőn Kutka elvitte az igazgatóhoz, látta, hogy nagy az eltérés az övé és Kutkáé között s erre figyelmeztette, Kutka igen felindult, nem akart engedni s csak egyetlen növendéknek a jegyét birta jobbra változtatni. Sokszor megesett az is, hogy egyes növendékeket kihagyott az osztályozásból, mert hisz még csak névleg sem ismerte őket. Ekkor az illetők rimánkodva mentek az igazgatóhoz, hogy lépjen közbe, mert ha osztályozva nem lesznek, elvesztik az évet. Tanítványai általában nyíltan megvallották, hogy Kutka teljesen megrontotta őket s kérve-kérték az igazgatót, hogy szabadítsa meg őket szerencsétlen tanáruktól. — Végre 1799. nov. 5-én Kutkát a felsőbb hatóság felfüggesztette állásától s egészségi állapotáról orvosi bizonyítványt kértek; nov. 17-én fölmentették állásától s helyét Vértessy József foglalta el. Kutkát értesítette az igazgató a dologról, ő válaszában azt irja, hogy rövid időn megjő s addig Dávid tanárt kérte helyettesítésre. Kutka el is ért Pestig, ott felvette fizetését, de Győrré nem jött. Az igazgatónak ekkor a hitelezőkkel gyűlt meg a baja ; mert midőn megtudták Kutka felmentését, valamennyien őt ostromolták, hogy fizesse ki Kutka tartozásait. Hosszas tárgyalásba került ez ügy lebonyolítása ; mig végre is Kutka lakását Hikkelburg, sz. Eszterházy grófnő házában feltörték, ingóságait elárverezték s ebből törlesztették adósságait. Igy végződött e szomorú ügy, mely ép ugy felzavarta a tanári kar nyugalmát s ártott tekintélyének kifelé, mint a hogy aláásta a tanári tekintélyt a növendékek előtt. Hogy a kellemetlenségek mellett is a tanári karban jó viszony volt s a városban is tiszteletet élvezett, mutatja Faber Antalnak 1831-ben kiadott, hexameterekben irt önéletrajza, melyet a Vasárnapi Újság 1896. I. 2. 3. számában ismertetett. Ebből veszünk át egy részletet, a mely Fabernek győri tanárkodására vonatkozik. Felemlítvén az ismertető a Győrött működő jelesebb tanárokat, igy folytatja : »Ily tanári kar mellé sorakozott most az alig 23 éves Faber minden gyakorlati előtanulmány és paedagogiai methodus nélkül, a mi nem kis dolog volt ebben az időben, mikor sem tanterv, sem használható kézikönyv nem szolgálhatott a tanításban vezérfonalul. Kollégája, Bertha volt az, a ki helyzetét megkönnyítendő, rendelkezésére bocsátotta irásjegyzeteit és előadási rendszerét. Hanem Faber nem használta ezt. Önálló tervezettel lépett föl, mely feljebbvalói tetszését teljes mértékben kiérdemelte, s melylyel öt év alatt, a mit a gimnáziumban töltött, 500 kiváló polgárt nevelt a hazának mindenféle téren, köztük oly nagyérdemű férfiakat, mint Villax, zirczi apát, Czinár, benedekrendi tudóst, s különösen a későbbi hétszemélynök, majd kir. consiliarius Majláthot, a ki sokasem feledte később sem Fabert, mindvégig kitüntette ragaszkodásával . . .« A győri társaséletről, az előkelő körök életmódjáról, szerepléséről, időtöltéseiről néhány kegyeletes sorral emlékezik meg Faber. »Ott van az iskola bőkezű, áldozatra kész Maecenása, Fengler püskök, a ki sokszor látta őt fényes lakomákon, melyeken Faber verseivel mulattatta a társa-