Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897

196 II. Józsefnek nemzetiségünket és nyelvünket mélyen lealázó intézkedései keltettek. Részben talán e hatásnak tulajdoníthatjuk azt a lelkes határozatot, melyet az egyesült Győr- és Mosonvármegyék rendjei a magyar nyelv érdekében, a kormány intézkedése előtt hoztak. Érdemesnek tartjuk e gyűlésnek tárgyunk körébe tartozó részét röviden ismertetni. 1790. márcz. i-én Győr és Moson egyesült vármegyéknek Győrvárosában, Zichy Katalin grófnő örököseinek házában tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. (L. megyei levéltár 1790. jegyzőkönyv.) Tekintetes Palocsay József, első alispán és kir. tanácsos elnöklete alatt jelenvoltak : Szép Mihály, másod-alispán ; Zalka Mihály, rendes- és Németszeghy helyettes-jegyzők ; Györgyi Pál, Sánta Jónás, Bittó Gábor és Nozdroviczky Miklós tiszti ügyészek ; Tóth Imre, főpénztáros, Bánovics Mihály, Farkas István, Stellik Ferencz és Keviczky Sámuel helyettesügyészek ; ngos Pierer József, tiniai püspök ; loósi és hédervári Viczay Mihály gróf, Szapáry József gr., galánthai Eszterház}' János gr., Nefczer Károly báró, ngos Dongó Mihály és Hollósy Mihály győri kanonokok, tekintetes és nemes Szarvaskendi Sibrik Antal, Pázmándi József, Horváth József, II los Károly, Sáry Pál, Gindly Károly, Hauzer Imre, Korboványi Ferencz, Fehérpataky József, Kiss János, Milkovich Ferencz, Hunkár Mihály, Szántó Ferencz, táblabírák ; a helybeli nemesség és polgárság képviseletében Börcsy Mihály, biró, Dorffner Jakab, polgármester. Egy magánügy elintézése után 775. sz. a. felolvasták II. József császárnak 1790. jan. 28-án kelt leiratát Győr és Moson egyesült megyékhez. E leiratban kijelenti a császár, hogy régi rendszerével szakítani akar, meg akarja tartani az országgyűléseket, vissza akarja adni a megyéknek jogaikat, vissza akarja helyezni a plébániákat és egyházi javakat a régi állapotokba ; s megigéri, hogy a koronát és a koronázás jelvényeit vissza fogja szállítani Magyarországba. A gyűlés meghallgatván a királyi leiratot kijelenti, hogy habár a császár febr. 20-án meghalt is, s a pragmatica sanctio értelmében Lipót hajlandó is elfogadni a magyar koronát, mégis elhatározta, hogy felir a magyar udvari kanczelláriához és H. Tanácshoz. Örömét fejezi ki a gyűlés, hogy az országgyűlés végre össze lesz hiva, s meg is sürgeti, hogy legkésőbb 1791-re hivják egybe. Sürgették a birtokos rendek vissznállítását s követelték, hogy a rendek fejeit a megnyíló országgyűlésre szintén hivják meg. Kérik a rendek a közös papnevelő eltörlését, minthogy a fiatal papság nevelésére káros hatású. Kérik a soproni és győri konviktusok visszaállítását ; mert a szegény nemesek ifjai — elvevén a kormány a konviktusoktól az alapítók ajándékozta javakat — nevelés nélkül vannak az országban szétszórva ; kérik a többi alapítvány visszaállítását is, vagy ha már a kormány nem tudja visszaadni az alapítvány összegét, fizesse meg legalább a kincstár az 5°/

0-os kamatot. S mivel a rendek szomorú szívvel tapasztalták, hogy a kormány