Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1897

3T0 tiszteletre nem sarkalja növendékeit, s maga is ritkán jelenik meg, hogy növendékeit figyelemmel kisérje. A tanulás idejében is megengedi a nevetést, lármát, futkozást. 8. Sem szobájában, sem étkezéskor nem ügyel a tisztaságra ; az evés előtt és után mondott imádság alatt nem ájtatos. 9. A tanulás ideje alatt idegeneket hi a szobába, s a folyosón is megengedi, hogy zajongva sétáljanak. 10. Elöljárói intését duzzogva fogadja, felesel velők s látszik rajta, hogy kedvetlenül teljesíti kötelességét. Mit válaszolt a vádlott e kérdő pontokra, sem a konviktus, sem az igazgatóság irattárában nem akadtunk nyomára. De ha e vádlópontok csak részben igazak is, szomorú állapotokra következtethetünk a konviktusban. Mig a jezsuita rendtől átvett regensek álltak a győri, majd az egyesített konviktus élén, ily vádlópontok nem fordultak elő. Most, mint láttuk, az anyagi körülmények gazdálkodásra kényszerítették a felsőbb hatóságot. Takarékosságból nem neveztek ki igazgatót, az aligazgató o o o ö ' o o vezetett minden ügyet. Ez pedig, ugy látszik, sem elég tapasztalattal, sem pedig elég eréllyel nem rendekezett arra, hogy alantasait kötelességükre szorítsa, a konviktus belső életét tisztán tartsa. A konviktus tehát nemcsak anyagi romlás szélén állott, hanem belsőleg, fegyelmi szempontból is a zátonyhoz közeledett. Nincs tudomásunk arról sem, mi lett Tichyvel ; de hogy a felsőbb hatóság a konviktus vezetését nem tartotta kielégítőnek, mutatja az, hogy a főgimnázium igazgatójának 1782-ben meghagyta, hogy a konviktust is többször látogassa meg. 9. A házgondozó teendői. O tartozott beszerezni minden anyagi dolgot, mindig a rendes piaczi árakon, s a beszerzett dolgokról évharmadonkint tartozott elszámolni és pedig lehetőleg mindenről okirattal; az év végén pedig a teljes számadást volt köteles elkészíteni az aligazgatóval együtt. Az igazgató rendesen 2—3 napra való összeget adott neki át, a miről közösen vezettek számadásokat. O szedte be a kamatokat, leszámolt az igazgatónak, a pénzt közösen tették a konviktus pénztárába, a melyhez két kulcs volt : nála és az igazgatónál ; külön-külön egyik sem nyúlhatott a pénzhez. O tartozott jegyzéket vezetni minden, a konviktushoz tartozó dologról, ő volt köteles a szükséges tatarozásokról is gondoskodni. E tekintetben az igazgató is csak elismeréssel nyilatkozhatott a vizsgáló-bízottságnak, s nem is találtunk mi sem nyomot arra, hogy a pénzkezelésben hiba fordult volna elő. 10. Fegyelmi szabályok a konviktorok számára. I. Az igazgatót, mint a konviktusnak a királytól kinevezett elöljáróját, mint a konviktorok atyját és vezetőjét, mindenki tisztelni tartozik.