Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

75 mészetesen folyik az előbb említett tényből, t. i. hogy növendékeik tárgyismerete nagyon is sziikkörü volt. Ily csekély tárgyismeret mellett kétségtelenül a tanárnak kellett a gondolatokat adnia, vagy határozott forrásokat megjelölnie, mert tanítványaik önmaguktól nem igen találhattak volna anyagot. Természeti tárgyak, jelenetek leírásával csak a gyakorlatjavítás alatt foglalkoztak, — hogy mii}' eredménynyel, nem nehéz megmondani. A gyakorlatjavításnak divatos módja megkönnyítette ugyan a tanár munkáját, de megfosztotta az osztályt azon haszontól, mely a közös javításból mindegyikre háramlik. Ezt avval igyekeztek pótolni, hogy a versenyzés alkalmával egymásnak adták fel a növendékek a gyakorlatban elkövetett hibákat javításul. — Az alaki képzés mellett nagy súlyt helyeztek az emlékezet gyakorlására is. Eire szolgáltak a decurióknak való leckefelmondások, a versenyzések, a katedráról való leckefelmondás és szavaltatás, a nyilvános ünnepek alkalmával való szereplések. Mind e gyakorlatok kétségtelenül erősbítették az emlékezetet. Ha azonban figyelembe vesszük a ráfordított időt, azt látjuk, hogy a gyakorlatok is kevesebb számmal voltak, mint első pillanatra gondolnók. Mint az utasításból látjuk, minden két hétben a szombatnapi félórát fordították rá ; egész éven át (34) 17 szorgalmi hetet véve föl, egy félórára 4—5 növendéket számítva összesen 80—90 szavalás volt csak ; pedig a rhetorok osztályában 40—50 volt a tanulók száma, egyre tehát évenkint legföljebb 2-szer került a szavalás. Másrészt azonban a folytonos felmondatás és szavaltatás nem igen mozdíthatta elő az értelem fejlesztését; s csakugyan kevés nyomot is látunk arra, hogy az ítélkezés, következtetés fejlesztésére valami nagy súlyt fektettek volna ; az alább említendő szónoki és párbeszédes előadásra szánt kérdések legalább is nem alkalmasak erre. Ha most már összefoglaláskép mindehhez még hozzávesszük, hogy a felsőbb osztályokban csak latinul volt szabad a növendékeknek beszélniök, hogy tárgyi ismeretök nagyon is korlátolt, csekély volt, hogy rhetorikai és poétikai ismeretök a legridegebb, s mint látni fogjuk, a legegyoldalubb szabályok szolgai követésére szorítkozott, s hogy ismereteik e tekintetben is csak egyes klasszikus szerzők olvasására volt korlátozva, az ujabb irodalom, még a hazai is, sőt az anyanyelv is majdnem teljesen ki volt zárva, akkor buzgólkodásuk iránt való legteljesebb elismerésünk mellett is ki kell mondanunk, hogy iskolai képzésük nagyon is egyoldalii és alaki természetű volt. * * * Eljárásukba, módszerükbe azonban még mélyebben is belepillanthatunk mert a jezsuiták iratai közt fenmaradt egy kézirati könyv is, a mely ugy látszik, vezérfonalul szolgált a tanárnak. A könyv czimlapja hiányzik, ki van tépve bevezetésének több lapja is ; mennyi, biztosra meg nem mondható, mert a lapok nincsenek megszámozva. Ugy látszik, a bevezető részben általánosságban az ékesszólásról,