Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

150 i75°-ben nyilvánosan Dariust és Actaeust adták elő; továbbá a gyermekeknek a keresztes háborúk keletre való csodálatra méltó felvonulását. Az év végén jutalomosztás volt, s ez alkalommal az udvaronc Arnoldnak az igaz vallásban való állhatatossága volt a szindarab tárgya. — 1751-ben a középső grammatikai osztály az Azraeltől legyőzött Joast adta elő, az alsó Caesus-t, Arragonia királyát, az elemi Dávidnak trónraléptét. Az ily szinielőadásokkal rendesen jutalom kiosztás is volt kapcsolatba, ha akadt nagylelkű maecenás. Már 1653-ban olvassuk, hogy a nyilvános szinielőadással kapcsolatban jutalomkiosztás is volt, Markovics Mihály győri apátkanonok nagylelkűségéből. 1654-ben Héderváry János br., a kinek fia az intézetbe járt, volt az adományozó; a jutalomkiosztás szintén szinielőadással volt kapcsolatban, aug. 21-én szt.-János fővétele napján, — ugy látszik a maecenás nevenapja iránt való tekintetből. — Egyes években azt jegyzi föl az évkönyviró, hogy nem volt jutalomkiosztás. E tagadólagos észrevételből talán szabad azt következtetnünk, hogy a többi évben volt jutalomkiosztás, de az évkönyvvezető gondatlanságból nem jegyezte föl, a mint a többi sem jegyezte föl még jutalomkiosztás esetén sem a győztesek nevét, habár a Ratio utasításai ezt határozottan megkívánták. A képzésnek s egyúttal a nemes versenyre való buzdításnak harmadik eszköze volt az írásbeli dolgozatokkal való pályázás. A rhet. oszt. számára 8 jutalom volt, kettő latin prózára, kettő latin versre, kettő görög prózára, kettő görög versre. A poet. és gramm, osztályban 6 jutalom volt, mert görög verset nem irtak. A többi osztályban 4 jutalom volt, mert latin verset nem irtak. Ezenkívül lehetőleg minden osztály számára volt egy jutalom azoknak, a kik legjobban mondják fel a vallástant. Minden tételre — prózára és versre — külön-külön nap volt kitűzve. A dolgozásra kitűzött napon és órában mindenkinek meg kellett jelennie saját osztályában. A tétel feladása után senki sem távozhatott el az intézetből, sem nem beszélhetett senkivel ; ha mégis el kellett hagynia rövid időre a termet, összes iratát át kellett adnia a jelenlevő tanárnak. Ha valaki a kitűzött időre nem végezte el a feladatát, egész napnyugtáig ott maradhatott, de az intézetet egy percre se volt szabad elhagynia. Ha valaki dolgozatát elvégezte, bizonyos jelet tett rá, ugyanazt tette aztán a borítékra is, amely a nevét rejtette s mindkettőt átadta az igazgatónak vagy helyettesének. E pecséttel zárt borítékot nem volt szabad előbb felbontani, mig a gyakorlatokat meg nem bírálták. A bírálásra három tudós és komoly férfit jelölt ki az igazgató, akiknek egyike — ha valahol szokásban volt — az intézeten kivül álló egyén is lehet. Ezek elolvasván komolyan a dolgozatokat, szavazattöbbséggel állapították meg a győzteseket s azokat, a kik legjobban megközelítették. A kinek a stílusa a legjobb volt, az volt a győztes. Ha kettő egyforma volt, az volt a győztes, a ki hosszabb dolgozatot irt, ha ebbe is egyformák voltak, akkor figyelembe vették a helyesírást, ha e tekintetben sem volt