Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

nevét, a kinek rendkívüli akaratereje és tekintélye hárította el az alapítás körül felmerült akadályokat Győr nagynevű püspöke, Dallos előtt. Dallos méltó utódja Győr kiváló püspökeinek ; tehetsége országos szerepre tette hivatottá; Győr-városának történetébe pedig elévülhetetlenül véste be emlékét gimnáziuma megalapításával. A Széchenyi-név örökéletű e hazával ; György a gimnázium és humanitárius intézmények közül kifejtett tevékenységével örökre lekötelezte Győr városát is. A viharos politikai viszonyok szinte megedzették e nagy férfiak tetterejét is ; a küzdelmek nemhogy lankasztották volna, inkább tüzelték őket. Midőn nehéz politikai kérdésekkel küzködtek, midőn sokszor külső és belső ellenségekkel vivták harczaikat, nem feledkeztek meg mégsem arról, hogy tőlök a haza még többet is vár. Erezték, hogy ők az őrei a hazai kulturának s vetekedve emeltek neki végvárakat. A történetirás hivatása, hogy a hála és kegyelet őszinte, nem muló szavaival örökítse meg nevöket lapjain, s felhívja vele az utódok figyelmét, hogy látható jelben örökítsék meg a kegyeletet, a melyet szivökben tartoznak megőrizni nagyjaik iránt. Az intézet lelkes, önfeláldozó munkásai eddig jobbára csak névtelen hősök voltak — különösen az előző századokból. Csak elvétve, — irodalmi munkásságuk révén került egyik-másiknak neve a történet lapjaira. E derék sereg neve egész csoportosan most kerül először a nyilvánosságra. Ha történeti felfogásunk nem mindenben helyesli is az irányt, a melyben működtek, ha buzgalmuk heve néha túlzásba sodorta is őket, mindamellett is a legteljesebb elismeréssel adózunk azon önfeláldozásnak, bámulatra méltó kitartásnak, a mellyel feladatukat megoldani törekedtek. Hibájuk jórészben rendszerük vagy koruk hibája volt, ez tisztán az ő érdemök ; amazt elmosta az idő árja, emezt teljes délszinbe kell helyeznie a történeti igazságnak; a hálás utódoknak pedig kötelességük, hogy előkelő helyet adjanak nekik kegyeletök Pantheonjában. Intézetünk történetét három korszakra osztva tárgyaljuk. Az I. korszak a jezsuita korszak 1626—1773-ig; a II. az átmeneti korszak: 1774-től 1802-ig; a harmadik a bencés korszak 1802-től napjainkig. Az alábbiakban pusztán a jezsuita korszakkal foglalkozunk ; részben az anyag bősége kényszerít erre. Nem mintha túlságosan bővelkednénk oly anyagban, a mely az iskola belső életébe engedne belepillantani; ily adatok feljegyzésében vagy fukarok voltak a rend történetírói, vagy pedig elkallódtak az idők folyamán. Az adatok inkább a külső életre vonatkoznak s e tekintetben nem panaszkodhatunk az anyag hiányáról. De hogy életet öntsünk bele, át kellett szőnünk a rendnek a tanításban követett eljárásával, mert e nélkül az adatoknak kevés hasznát lehetne venni, az olvasót pedig nem érdekelnék, mindenek felett pedig nem szolgálnának okulására. Ez