Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1895

92 Megjegyzések a statisztikai kimutatásokhoz. A statisztikai adatok nem kimerítők és nem megbízhatók, mert a szükséges adatok följegyzésében nagyon is pontatlanok voltak a névtárak vezetői. Ep azért a belőlük vonható következtetés sem biztos s nem nyújthatja azt a tanulságot, a melyet méltán várhatnánk. A tanulók vallására vonatkozó följegyzések a leghézagosabbak s jobbára csak elszórt adatokból okoskodhatunk. A jezsuiták szabályai értelmében felsőbb (poétikai és rhetorikai) osztályokba nem volt szabad nem katholikusokat bocsátani. Zsidó meg épen nem volt fölvehető. E szabályt azonban nem mindig tartották meg. Igy 1634-ben egy zsidót is találunk a principisták között. Még nagyobb engedékenységet mutattak, különösen eleinte, a protestánsok irányában. 1637-ben a rhetorok közt van 22, a poéták közt 9 lutheránus és kálvinista. A következő években hasonló esetekre bukkanunk. 1642-ben ugy tetszik ki az adatokból, szigorúbban hozzálátnak a más vallásúak megtérítéséhez. Ez évben a parvisták közt volt 41 lutheránus; megtérítettek közülök 14-et. De a poéták közt mégis akad 1 lutheránus. Igy találunk egyeseket 1634-ben is. 1648-ban feltűnő csökkenést látunk a protestánsok közt; összesen 9 lutheránus és 3 kálvinista van. 1650-ben a rhetorok osztálya teljesen katholikus, a poéták közt van 1 lutheránus és i kálvinista. Igy megy ez tovább is a későbbi években. A térítgetés a szülőket lassankint bizalmatlanokká tette. 1654-ben egy protestáns tanulót azért fogtak ki szülei, mert féltek, hogy katholikussá lesz ; pedig ugyanez évben egy katholikus tanuló lett kálvinistává. 1656-tól kezdve a rhetorok és poéták mind katholikusok. 1662-ben a rhetorok közt egy lutheránus volt, de év közben eltávolították, minthogy nem tért meg (»Expeditus est e schola non conversus.«) Tovább is mentek; már a syntaxisták közül is kiutasítottak 2 lutheránust és I kálvinistát, mivel nem tértek meg. Mindamellett a következő években is akad elvétve egy-egy lutheránus. 1668-ban a három felső osztály tisztán katholikus. Az alsóbb osztályokban nem találunk eseteket a térítésre. Nyelvre nézve sem pontosak az adatok. Igen sok esetben van egyik másik tanuló németnek vagy horvátnak bejegyezve, a következő évben meg mint magyar szerepel vagy megfordítva. Habár ez eltérés nem sok esetben fordul elő, a következtetés azért még se biztos. A statisztikai adatokból nyilvánvaló, hogy a tanulók közt mindig a magyarok voltak legtöbben ; nemcsak aránylag, hanem az összes többi nemzetiségüeket is felülmúlták. A német ajkúak, jobbára a városból és a szomszédos német helységekből, aránylag mindig kevesebben voltak, mint a horvátok és tótok ; 1630—1670-ig terjedő időközben legtöbben 1652-ben voltak. Ezután pár évig feltűnően emelkedik a számuk, majd ismét csökkenik. 1705. táján ismét rohamosan felszökik a számuk, a korszak vége felé pedig feltűnően hanyatlik. Az emelkedés okát bajos másban találni, mint a háborús viszo-