Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1894
— 29 — átmenő egyenesbe is. Ebből már most világos, hogy a keresett pólus nem lehet más pont, mint az érintéspontokon az említett módon keresztülfektetett két egyenes átmetszéspontja. A szerkesztési eljárás gyakorlati keresztülvitelére útmutatóul szolgálhat a következő két idom, melyek egyikénél a görbét átmetsző, másikánál a görbén kivíil álló egyenes pólusát szerkesztjük meg. 3. ábra. 4. ábra. A felvett AA, egyenes két pontjából A és A rből két érintőt húzunk a görbéhez. Az egy pontból húzott két érintő érintéspontját P, y és P„ y t pontokat egyenesekkel kötjük össze a PO és PjQ, egyenesek S átmetszéspontja lesz az AA X egyenes pólusa. Az is világos az első idomból, hogy ha az A és A l pontokat az egyenes és görbe átmetszésében veszszük fel, akkor a PQ és P^J, egyenesek a görbe érintőivé lesznek, és ezen érintők is S pontban találkoznak. így azután a görbét átmetsző egyenes pólusát legegyszerűbben úgy szerkeszthetjük meg, ha a két átmetszéspontban érintőt szerkesztünk. E két érintő találkozásában lesz az egyenes pólusa. A pólus és poláris viszonya. A pólus és poláris viszonyának tanulmányozásánál több kérdés merülhet fel, melyek részint arra vonatkoznak, miként függ össze a pólus és polárisának helyzete, részint arra, hány ilyen összetartozó geometriai alakzat van valamely másodosztályú görbére vonatkozólag. E kérdések közöl megvizsgálunk néhányat. Ha a pólus egyenletét (a nu,+ a^Vj-1- a 1 8) u -f (a 1 2u, +a 2 av 1+a 2 s) v -f (a^-j-a^v, -|-a 33) = o tekintjük, látjuk hogy ha (u^v,) meghatározott egyenes, ak-
