Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1893

és rettegésbe ejté egész Európát: ép oly gyorsan el is tünt, teljesen megszűnt. Az avar néhány száz évnyi uralom után Nagy-Károly háborúi alatt nyomtalanul elenyészett ; ellenben mi magyarok „annyi balsors s viszály után -— miként a nemzet költője énekelte — megfogyva bár, de törve nem" ezer év után is élünk és uralkodunk e hazán. Azonban ha előre tekintünk is szemeinkkel a jubileum elé, hogy az a nemzethez minél méltóbb legyen, illő, hogy ugyanakkor vissza is pillantsunk, vissza azon küzdelmes napokra, mikor a magyarok Árpád hős vezérlete alatt megjelennek a Kárpátoktól övezett síkságon, a négy folyótól öntözött rónaságon, hogy azt mint ősi örökséget elfoglalják és hazájokká tegyék. A hosszas küzdelemnek eredménye: a magyarok teljes diadala s a belföldi fejedelmek legyőzése; gyümölcse: az uj haza, a magyar állam megalapítása. Eseményekben nagyon gazdag korszak ez s mégis mily keveset tudunk róla. Azért érthető, hogy mig egyrészt szakférfiaink levél- és könyvtárakban lázas sietséggel kutatnak, ha talán valahol valami ujabb följegyzést találnának és honalapító elődeinkről szóló fogyatékos történelmi ismereteinket kiegészíthetnek ; addig másrészt föltárják a földe^ a hol elődeink véres tusákban e szép hazát elfoglalák, a sirmezőket, melyekbe pogány szokás szerint temetkeztek, csak azért, hogy adatokat nyerhessenek, hogy őseink műveltségi állapotáról tiszta és hű képet rajzolhassanak. A fáradozást már eddig is elég szép siker koronázta. Mert még nem is nagyon régen azt sem tudtuk biztosan megmondani : egyenes avagy görbe kardjuk volt-e a honfoglaló magyaroknak ? Miért, könnyen érthető. Nem volt biztos adatunk, nem volt egyetlen kardunk sem, melyről egész határozottsággal elmondhattuk volna, hogy az az ország elfoglalásának idejéből származik. Igv voltak jobbára a többi tárgygyal is. Sürü homály borította az egészet. A hagyományban kevés, a történelemben még kevesebb és sokszor nagyon is elfogult vagy téves följegyzéseket találunk a mindenfelé rettegett magyarokról, a merre csak megfordultak; a magyarok között pedig nem volt, ki ezen kor művelődési állapotának leirását reánk hagyta volna, s igy ha mégis bővebb fölvilágosítást akarunk némely tárgyról szerezni, rendesen nincs módunk máshova fordulni, mint a földhöz: keresni, kutatni ott, hol reményihetünk valamit. És