Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1893

— 31 — Innen többen ugy vélekednek, hogy a magyar sereg zöme nem volt karddal ellátva, ilyennel csak az előkelőbbek birtak, mely aztán mint a díszöltözethez tartozó kellék az előkelőbbeknél egész korunkig divatban maradt a sarkantyús csizmával együtt. A sarkantyúk területünkön kétféle típusban fordultak elő ; vannak olyanok, melyeknél hátul, a kiálló nyúlványok, mielőtt hegyes csúcsba mennének át, előbb megvastagodnak, négyszögletes vagy gömbölyű gombot képeznek és ezután hegyes csúcsban végződnek. Ezek az uralkodó fölfogás szerint a legrégebbiek; ilyeneket hordtak őseink a bejövetelkor s azután hosszabb időn keresztül. A magyar pogány sírokban mindig ilyeneket találnak. Vannak ismét muzeumunkban sarkantyúk, későbbi korbeliek, melyek sugaras csillagalaku s kis keresztben álló tengelyen forogható taréjjal birnak s sokszor óriási méretűek. így őrizünk két példányt, melyek közül egyik 30 cm. hosszú, taréjának sugarai 5-2 cm., a másik 23 cm. taréjának sugarai 6-2 cm. hosszúak. Ilyen nagy példáuyokat azonban győri területünkön nem találtak eddig. (II. kép 21—23. számú ábrái.) A sarkantyúk anyaga rendesen vas, de van egy példány bronzból, egy meg vegyes anyagból is, mely kivül bronzból, belül pedig vasból áll s a sugaras taréjuukhoz tartoznak s mint ilyenek az árpádházi királyok idejéből származnak. Dísz csak a bronzon látható s az is egyszerű, pusztán ferde vagy körös barázdákból áll ; az előbbi czifrázat a sarkantyú két oldalszárán, utóbbi pedig a taréjt tartó, különben tagolt száron látható. Megemlítem még, hogy elődeink a sarkantyúkat rendesen szíjjal erősítették a lábbelire, mint azt a csatok vagy a sarkantyúk végein található fülek bizonyítják. A homokgödöri területen talált nyílhegyeink nagy része mindenben megegyezik az ország egyéb helyein talált régi magyar nyilcsucsokkal ; vannak tojásdadok, rhomb- és füzfalevél idomuak ; némelyek (legtöbb) laposak, mások négyszögletesek, négyzet vagy rhomb átmetszettel ; alsó részök vagy tövisben végződik, melyet fába vertek, vagy tokos, melyet kihegyezett nyélre erősítettek. Valamennyi vasból van. (II. kép 1 —12. számú rajzai).. A nyílhegyeknél jóval nagyobb, különben pedig alak tekintetében azokhoz hasonló dárdahegyeink (II. kép 13., 14. és 18. 8z. rajzai) leginkább tokosak, nagy ritkán tövises