Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1892

— 17 — ügyetleneknek s tudatlanoknak vannak festve és csak lármával és haragos fenyegetésekkel akarnak az ellenfél fölé emelkedni. Az unitárius vitázok szelidek, humanusak s minden ellenvetést higgadtan és alaposan czáfolnak. A dialógus czélja nem lehetett más, mint a protestáns tanok és férfiak kigunyolása és az unitárius hitelvek ily módon való terjesztése. Részben e dramatizált szatírákhoz tartozik a Comoedia Balassi Meni/kárt áruitatásáról, mert egészben inkább politikai színezetű, csak a gyónás jelenete szatirizálja a katolikusok gyónási szentségét. Balassi katolikussá lesz, hogy a hatalmas érseket is megnyerje ügyének, meggyónik s az érsek pénzért feloldozza. Talán még metszőbb a katoliczizmus elleni gúny, mint Sztáray darabjaiban. E dialogikus darabok valóságos szatírák nem ugyan a mai értelemben, mert akkor a szatirát mint irodalmi műfajt alig ismerték, hanem tartalmuk és irányuknál fogva. Juvenalisi gúnynyal ostorozzák a vallási dogmákat és szertartásokat, de a személyek sem maradnak szárazon. Igen közel vannak a paszkillhoz, főkép az érintett Balassicomoedia, melyet a harag és elkeseredés szült. Szomorú, de másrészt érdekes emlékei e művek a mozgalmas XVI-ik századnak. Az újítás emberei rendesen erőszakosak és hatalmasabbak, mint a konszervativek s több fegyverük van a támadásra, mert a régi elveknél a fény mellett az árnyak is láthatók, mig az ujaknak árnyoldalait a gyakorlati alkalmazás még nem mutatta meg. Azért a régi és uj elvek küzdelme csak később válik élesebbé, midőn az ujak hiányai és ferdeségei lassankint feltűnni kezdenek. E drámai szatirák két szempontból érdekesek: nyelvüknél és művelődéstörténeti fontosságuknál fogva. Nyelvi szempontból valamennyi e korból fenmaradt irodalmi emlékeknél becsesebbek, mert az élő nyelv egész frisseségével és elevenségével szólanak. Ez szükséges is volt, midőn élő személyek ellen küzdöttek s ismert hibákat és ferdeségeket akartak rostálgatni. A szatira annál hatásosabb, mennél közelebb van az élethez és mennél élesebb a szatirikus szeme a hibák kipuhatolásában. E darabokban csak ugy szikrázik az élez és gúny tősgyökeres, zamatos magyarsággal, mely néha-néha gorombaságba és durvaságba csap. Mívelődéstörténeti fontosságuk abban rejlik, hogy érdekes világot vetnek korukra, a