Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 81 — E párhuzamosságot vagy ellentétet Arany legtöbb balla­dájában megtaláljuk. A ballada főhó'se vagy magányosan áll vagy környezete is van, szemben áll vele ellenfele akár egy személyben, akár egész csoportban. E szerke­zeti sajátság nagyban emeli a balladák drámaiságát. Edvárd királylyal szemben állanak a velszi bárdok és urak; Zách Klárával és családjával a királyi udvar; Bende lovaggal Robogány szelleme; Endre királylyal Johanna és udvari környezete. Nem hagyható szó nélkül, hogy Arany balladái a legfőbb és legszükségesebb mozzanatokban ismertetik az eseményt. Többször csak a személyek párbeszédéből ér­tesülünk a történtekről. E sajátság pedig — mint a be­vezetésben említettük — bár nem leglényegesebb, de szükséges kellék a balladában. Ugyanezt tartjuk a kül­alakról: a nyelvről és verselésről. E tekintetben Arany balladái még a legnagyobb változatosságot mutatják. A legdallamosabb formákkal találkozunk. A dallamos kül­alakban rejlik a ballada liraisága, kapcsolatban a balladai stilus sajátszerű alkatával, mely töredékes, darabos mon­datokban és felkiáltásokban nyilatkozik főkép a tragikus események előadásánál. A balladai stílust hasonlíthatjuk a mozaikhoz, mely számtalan apró kőből alakul meg, de a látszólagos hézagosság mellett egyöntetű idomot ábrázol. E látszólagos darabosság nem sérti a dallamosságot Arany tragikus balladáiban, mert a legszebb összefüggésben van a tartalom minémüségével, tökéletesen megfelel a költe­mény bús hangulatának. Népies tárgyú balladáiban népies versformát használ, még pedig mindegyikben különbözőt. Valóságos népdal formáját mutatja Az árva fiu. Nemzeti ritmus cseng a hazafias balladák nagy részében, mig a többiek rimes­időmértékes, leginkább jambus sorokban vannak irva. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom