Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 68 — ecsap s elrepül a kedves levéllel s hiába üzik-hajtják egész nap, «hire sincs, nyoma sincs a levélvivőnek». Ejfelen koczognak özvegy ablakába, Ki kopog, mi kopog ? Egy fekete holló ! Nála még a levél vagy ahhoz hasonló. Piros a pecsétje, finom a hajtása. Oh áldott, oh áldott a keze irása ! Arany volt az első balladairóink között, a ki tanulmányozta a magyar népballadákat, elleste azoknak titkait, hangját, műfaji sajátságait. E tanulmány ugyan egész ballada-költészetén meglátszik, de különösen négy remek balladája legszebb gyümölcsei munkásságának. Valóságos megnemesített népballadák. Ugyanaz a népies hang, népies gondolkozásmód, szellem, ugyanaz a népies zamat füszerzi azokat, mint a népballadákat. Teljesen beleéli magát Arany a népballadák világába, tisztán népies motívumokat használ, mégis mennyire a népballadák felett áll szerkezet, műgond, műizlés és külalak tekintetében! Legszebb népballadája Agnes asszony. Ágnes kezére játszik szeretőjének férje meggyilkolásában, de nyomban a gyilkosság elkövetése után a bűntudat megzavarja elméjét. A patakban véres lepedőjét mosogatja s a gyermekek és szomszédasszonyok kérdezősködéseire nevetséges kifogásokkal felel. A törvényszék elfogatja, mint gyilkost, s őrülése még jobban fokozódik, midőn a sötét börtönbe zárják. Végre a birák elé állítják s kimondják az Ítéletet, hogy holtig tartó börtön lesz büntetése. Ágnes asszony kegyelmet kér a bíráktól, hogy lepedőjéből a vérfoltot kimoshassa. A bíráknak megesik a szivük szerencsétlen állapotán és haza bocsátják; s ott tovább mossa lepedőjét, mert még mindig látja a szörnyű vérfoltot. Egész további élete ez egyhangú munkában folyik le.