Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

^ 6á az elfojtott düh és keserűség kemény vádat szór a kegyetlen király fejére az ősz bárd ajkairól: »Fegyver csörög, haló hörög. A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad : Te tetted ezt király! Levágva népünk ezrei Halomba, mint kereszt, Hogy sirva tallóz a ki él, Király te tetted ezt!« Az ősz lantos bátorságát a máglya tüze fojtotta el. Majd a király parancsára ifjú bárd kezd énekelni, de még be sem végezte siralmas énekét s már «elérte a máglyára menőt.» De vakmerőn s hívatlanul Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall, Ez ige hallatik : »Elhullt csatában a derék, No halld meg Eduárd : Neved ki dicscsel ejtené, Nem él oly velszi bárd! Emléke sir a lanton még, No halld meg Eduárd : Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd 1« A király haragját a lantosok bátorsága oly magasra csigázza, hogy még aznap 500 velszi bárd a lángok martaléka lett. Bűnnel terhelten tér vissza londoni palotájába s az eddig elfojtott lelkiismeret borzasztó vádat emel ellene, midőn semmi zaj sem tudja elnémítani a fülébe zúgó átkokat, a máglyára hurczolt vértanuk dalát.