Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 48 — Az első leírja Béla herezeg megérkezését Lengyelországba s a hírnök jelentését, hogy az óriás pogány vitéz párviadalra szólítja a lengyel leventéket, de senki sem mer vele megmérkőzni, jóllehet a bájos királykisasszony keze van a győztesnek jutalmul kitűzve. A második rész a diadal reményében büszkélkedő pogány hőst mutatja be. A harmadik részben Béla herezeg legyőzi az ádáz és dölyfös ellent s diadalát a nép örömrivalgással kiséri. A negyedik részben a győzelmes herezeg elnyeri a bájos királykisasszony szerelmét és kezét. A költemény teljesen megfelel azon föltételeknek, miket a hazafias balladától a kritika kívánt: fontos, magasztos tárgy, sietős előadás, zengzetes nyelv és vers-alak. Mutatványul idézem a költemény negyedik részét: Örömre kél a nép, Nagy földet elborít S virággal hinti el A bajnok utait. S Béla lábaihoz Ki véde nemzetet, Rak dús ajándokot — Királyhölgy kincseket. »Orzónak zsold! nekem Magad vagy pályabér, Kivel a félvilág Kincstára fel nem ér.« így Béla ; s összeforr A lány s lovag kebel S egész lengyel haza Örömnászt ünnepel. Az előadás drámaibb, mint Pap Endre másik pályanyertes balladájában, melynek tárgya Géza azon nemes önmegtagadása, hogy Salamonnak harmad ízben is átengedi a magyar koronát, mert álmában is hazáját a korona