Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 42 — »A büntetés mértéke Betelt fejem felett, Fölment ezentúl ég föld A bűntől engemet.« De a gyűlölet és pártos irigység nem ismer kegyelmet s negyedszerre porba sújtja a nemes főt. A költő sem titkolhatja érzelmeit, midőn a véres tett elbeszélése után keserű hangon ád kifejezést boszujának és haragjának a gyilkosok iránt. Garaynak intencziója különben mind a három költeményben ugyanaz: átkot mondani és megbélyegezni a zsarnokságot és kegyetlenséget. E hazafias balladákban tehát nem a tragikum megrázó hatalma, hanem az igazságtalanul kiontott vér miatt keserű szemrehányás és lesújtó Ítélet nyilatkozik. Nem a bűnhődés a központ, sőt a költő majdnem teljesen mellőzi, hanem a kegyetlen gyilkosság végrehajtása. Sajátságos, hogy Garay a ballada lényeges kellékének tartja a drámai plasztikát s e három balladának még a tárgya sem drámai, sőt az előadásban is kevés a drámaiság. Liraiságnak alig enged helyet a ballada meghatározásában, mégis jobban érvényesíti, mint a drámai elemet. Zrínyi Miklós cz. hősi balladája mind tárgyára, mind alapeszméjére és előadására nézve hasonlít Czuczor Szondijához. Epikai szélességgel elbeszéli Szigetvár ostromát, a német hűtlenségét és gyávaságát, hogy Zrínyit magára hagyta a nagyszámú törökkel szemben és a szigetvári hősnek és vitéz társainak hősi halálát, melylyel megőrizték a magyar név becsületét. Az augsburgi szerencsétlen csatát írja le a Szent Lőrincz napja 955-ben. A hosszú költeményen keserű, gyászos hangulat ömlik el. Elbeszéli, hogy Ludolf német herczeg pártot ütött atyja ellen s a hős magyarokat hívta