Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1891

— 12 — és a zengzetes verselés. E szerint a valódi balladát a következő sajátságok alkotják: első lényeges kellék a szigorú lélektani igazságon alapuló tragikum, külső kellékek pedig a drámai előadás és dalolható forma. így egyesül harmonikusan a lirai, epikai és drámai elem. Azt mondhatná valaki, hogy ezen meghatározás alapján igen kevés valódi balladánk volna, mert legtöbbnél vagy az egyik vagy a másik kellék hiányzik. Igaz, de más műfajoknál is ugyanezt találjuk. Hány világhírű költői mű van, a melyben a kevésbbé éles szemű olvasó is felfödözi a műfaji hibát! De csak nézzünk körül irodalmunkban. Hány valódi tragédiánk van, a mely minden tekintetben magában foglalja a tragédia műfaji sajátságait? Talán még ily meghatározás mellett is több valódi balladával, mint tiszta tragédiával dicsekedhetünk. Azt olvassuk, hogy vig balladák is vannak, sőt az angol-skót népballadák között akad derült tárgyú is, de ez oly ritkaság, hogy a ballada tragikus jellegén nem változtat. Arany János «Pázmány lovag» czimü költeményét vig balladának nevezte, de ha ezt nem teszi, senkinek esze ágába se jutna azt balladának tartani. A ballada lényeges kellékének kell tehát a tragikumot nevezni. Ha nem veszszük fel e lényeges különbséget a ballada és egyéb elbeszélő költemények között, akkor a déli és éjszaki balladát is lényegesen különböző műfajoknak kell tartanunk, mert ezek között is csak az előadásmód von határfalat. A tragikum alapján lehet legtermészetesebben magyarázni a csodás elemet és a lelki betegségeket is, a melyek a balladában igen nevezetes szerepet visznek. A balladai csodásság merőben ellentéte az eposzban, mondában, mesében és legendában előforduló csodásságnak. Rendesen a megbomlott lelki állapot szüleménye, melynek