Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

— 93 — $ itánzandó példa lesz a növendékszemében, másrészt pedig )iztos támasztéka lesz a növendék ingadozó akaratának.

1) b) A meghatározó fegyelmezés. A jellem tárgyi része sok különböző akarásból alaíul, s ezek nem férnek meg mind egymással ; egyik •ontja a másikat; olyanok is akadnak, melyek kizárják ígymást. A növendéknek tehát választani kell köziilök, 5 mivel az a törekvésünk, hogy a növendék jelleme izmosodjék, azért reá kell hagyni a választást; a nevelő csak óvó s intő szavával segíthet. Nem elégedhetünk meg csupán azzal, hogy választ a növendék ; azon is kell lennünk, hogy helyesen válaszszon, s e czélból ismernie kell a maga tapasztalásából mindazt, a mi a választásban kinálkozik. A nevelő tehát a tapasztalás mezejére bocsátja növendékét, csak ott állja el útját, hol komoly veszedelem fenyeget ; annak is módját ejti, hogy a gyermek a maga tapasztalataiban lássa a nevelői intő s óvó szónak igaz voltát s igy máskor is higyjen azoknak s a tapasztalásnak bizonyságtételét újra ne várja.

2) Társaságban fog a növendék élete eltelni ; ismerje meg tehát, hogy az .emberek társasága sok örömnek, sok bajnak forrása, hogy az a törekvéseknek örökös harcza. Az előrelátó nevelő tehát elvezeti növendékét emberek közé ; de kettőt tart folyton szem előtt : hogy a rossz példa ne ronthasson az eddigi eredményen, hogy másrészt kelleténél nagyobb aggságoskodással ne válogassa meg a társaságot; mert hisz csak a hanyag nevelőn eshetik meg az, hogy növendéke mindent, a mit lát, hall, követendő példának vesz.

3) 1) X, 84, 157, 261, 265. 2) X. 157, 267. a) V, 140; VII, 668, 671; X, 162, 190, 261, 267, 273, 2öl, 332, 333; XI, 342, 447, 466.