Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

ELŐSZÓ. Azon bölcselők közt, kik az ujabb időben a neveléstudomány fejlődésére hatottak, Herbart bizonyára az első helyen áll. Neveléstudománya hatalmas szellemnek terméke, de emberi munka. Való és költött hibáit keményen támadták és támadják meg sokan ; vannak, kik neveléstudományának egyes részeit gáncsolják; vannak olyanok is, kik az egész munkának alapját: a lélektant s erkölcstant akarják megdönteni, s ezek szemében Herbart neveléstudományának épülete csupa rom. Eleinte csak kevés tanítványa akadt Herbart rendszerének ; lassankint nőtt híveinek száma; ma hatalmas sereg. S e tanítványok nagy lelkesedéssel védik a mester munkájának lényegét, munkába veszik a mestertől örökbe maradt kincsesbányát s munkásságuk nyomán támadt a Herbart-iskola neveléstudománya, mely még folyton halad előre s folyton hódít. Herbart tanítványai és ellenségei még napjainkban is elkeseredetten harczolnak egymással. E harcz s a rendszer folyton növekvő befolyása vitt arra, hogy a Herbart-iskola gondolataival részletesen megismerkedjem. Kezdtem a mester munkáin; a tanulmányozgatásról számot adtam magamnak s e számadást olvassa a következőkben az olvasó. Nagyjában követem a gondolatok egymásutánjában az »Allgemeine Pädagogik aus dem Zweck der Erziehung abgeleitet « és »Umriss pädagogischer Vorlesungen.« czimü munkákat ; hozzájuk fűzöm azonban a többi müvében elszórtan található gondolatokat is. Az itt közlött jegyzeteknek tehát csak az a czéljuk, hogy hűen elmondják Herbart fő gondolatait; ha Isten is ugy akarja, követi majd őket Herbart neveléstudományának s a Herbart-iskola neveléstudományának kritikai ismertetése. 1*