Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

— 37 — e zavart is megszüntethetné különben a gondos oktatás, ha a keveréket szétbontaná s minden részét külön elmélyedés tárgyává tenné. Az egyik elmélyedéstől a másikhoz való tovahaladás associálja a képzeteket s az associatiók fölött lebeg a képzelet, mely minden keveréket megízlel s csak az Ízléstelent veti meg; Ízléstelen pedig az a képzettömeg, melyben az egyes részek közti ellentét nem annyira világos, hogy útját állaná egybefolyásuknak. A nyugvó föleszmélés minden egyest valami viszony tagjának lát; gazdag föleszmélésnek gazdag rendje a rendszer, melyről nem is lehet szó, ha az egyes nem világos. A föleszmélés tovalialadása a módszer, mely végig fut a rendszeren, uj tagokat alkot s a rendszer következetes alkalmazására ügyel. Sokoldalú képzésnek nem szabad szórakozásra vinni az embert. A sokoldalú képzés nem terem egyszerre elő, mert a sokat csak egymás után lehet megszerezni; e sokat aztán még egyesíteni is kell, áttekinteni is kell tudnunk az egészen, hogy alkalmazhassuk. Az elmélyedést tehát fel kell váltani a föleszmélésnek; mert sokat felfogni és egyesíteni csak lassú egymásutánban lehet. Az elmélyedésnek azonban mindig a föleszmélés előtt kell járni; mennyivel, azt nem határozhatjuk meg pontosan. Sok elmélyedés veszedelme a személyes egységnek, melyet csak a föleszmélés tart ébren; hogy tehát a kedély a maga személyes egységét mindig megőrizhesse, azt kell főszabálynak szem előtt tartani, hogy a tárgyak legkisebb csoportjában is egyenlő mértékben használjuk az elmélyedést s föleszmélést; tisztába kell tehát hozni az egyest, associálni a sokat, rendezni az associáltat, gondoskodni arról, hogy bizonyos ügyes-