Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888
toriai s egyéb reális adatokat; föltüntetjük az iró gondolatmenetét; észleltetjük a nyelvi szépségeket; elvonjuk az erkölcsi okulásra szolgáló gondolatokat: addig időközönkint megállapodva, a gyűjtött adatokat egy-egy összefüggő képpé is tömörítjük s ekkép az iró- és korának jellemzését nagy mértékben elősegítjük. — Ily egybefoglalások azonban sokszor nem teljesíthetők a kivánatos pontosságig az iskolában. Hol ez, hol az foglalja le az időt s teszi hézagossá, fogyatékossá a kérdéses korok rajzolását. Ebből az okból kívánatosak a fent említett kiadványok, a melyek elég bőven tájékoztatják ifjainkat az olvasmányhoz szükséges ismeretek dolgában, s melyekhez azért bizton-bátran utasíihatjuk őket. — Ilyen czéllal lép föl a jelen értekezés is: hogy t. i. kiegészítse azon dolgokat, melyeket ifjaink Ciceróról az iskolában hallottak és bővebben bevezesse őket ama korba, mely a Catilinaféle összeesküvésre következik. Cicero élete és munkássága kiválóan érdekes már csak azok nyomán is, a miket ifjaink a világtörténelem első részéből tanultak. Még érdekesebbé válik azok előtt, a kik az ő örökbecsű műveivel — beszédeivel és leveleivel — már foglalkodtak. E végre vettük föl az ismeretes Catilina-féle összeesküvésre következő idők vázolását. Itt látjuk Cicero életét a legválságosabb helyzetekben s épen ez teszi életének ama részét oly igen vonzóvá. Ifjaink jó része ismeri már ama kornak hullámzásait; azért Cicero elkísérése azon hullámok legmegragadóbb részébe — a Catilina féle összeesküvés után beállott időkbe — tövéről-hegyére megismerteti velők azon kornak szellemét s kényelmes kulcsot nyújt kezökbe Cicero jellemének s kora hű képének megalkotásához és egyúttal elfogulatlan megbirálásához. Kutfőkül, melyekből tölvett tárgyunkhoz az adatokat merítettük, első sorban Cicero beszédei és levelei szolgáltak. Tudnivaló ugyanis, hogy Cicerónak egyes beszédei számtalan utalást tartalmaznak az ő politikai szereplésére. Feltárja minden lépésének, minden tettének rugóját, mintha csak szándékosan önéletrajzát akarta volna bennök megirni s az utókor számára hátrahagyni. Különösen szeret ama dicső napokra hivatkozni, melyekért áldva áldá a római nép s honfitársai a „páter patriae" diszes nevével tisztelék meg. Örömest szentel élete eme dicső szakának egész fejezeteket 1); *) Ide vonatkoznak: Or. pro Flaeco 40, 102., hol ama napot Róma újjászületése napjának nevezi; — o. pro Plane. 37, 90-ben pedig vitézsége fényes bizonyságául hozza fel; amennyiben a helyett, hogy hivatalbeli utódára hagyta