Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

— 52 — menesztenek a tanács és consulok elé, hogy védelmükbe ajánlják Cicerót. Luoius Ninnius Quadratus pedig megindító szavaival a népre hat, hogy gyászt öltsön. A népet követik a senatorok s nem szűnnek meg gyászolni mindaddig, míg maguk a consulok hivatalosan meg nem tiltják nekik.

1) A consulok ugyanis kevés idő múlva állást foglaltak a részvétnyilatkozatok ellen.

2) A. Gabinius nem ereszté a lovagokat a senatus elé, sőt egyiköket, L. Aelius Lamiát, a ki Cicero érdekében a legnagyobb tevékenységet fejté ki

; egy rögtöni edictummal a városból eltávolította.

3) Maga Clodius pedig Ninnius tribunust akadályozta meg abban, hogy Cicerónak ügyét megmenthesse. Ez sem volt elég! . . . Clodius a lovagokat a népgyűlés elé idézte, hol őket a tömeg méltatlankodásai fogadták.

4) Végre elérkezett a végzetes nap, a melyen Clodiusnak fent említett indítványát tárgyalták.

5) A népgyűlésre meghívták a consulokat és Caesárt is, a ki épen ekkor akart útra kelni, hogy Galliába távozzék. A consulok közöl Piso

6) elég ügyesen kitért Clodiusnak ama kérdése elől: vájjon mi a véleménye a szóban levő indítványról? Neki — mondá — a kegyetlenség nem tetszik. Hasonló értelmű volt Caesar válasza is; a mennyiben, míg régi álláspontjához híven törvénybe ütközőnek nyilvánítá a Catilina és társai ellen követett eljárást, addig az utólagos büntetésnek sem volt barátja.

7) Mindazáltal Clo*) E tüntetést említi több helyen a Sestiusért mondott beszédben, péld. 11, 26. 12, 27. 24, 53. „És valóban jól esik látnunk az őszinte részvétnek eme szép nyilatkozatát!" (Cantu.) V. ö. még Mommsen 7, 389. ") Or. p. Sest. 14, 32. 8) Ep. ad fam. 11,16, 2. or. p. red. in senatu 5, 12. stb. or. p. Sest. 12, 29. *) Or. p. Sest. 12, 27. Plut. Cic. 31. 5) Liv. Epit. 103. ®) Olv. Cicerónak vele való előleges találkozását Church 122. lapján. Dio Gass. 38. 16.