Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

- 45 lázatot szór fejére, — hisz még társai is zöld ágra vergődött s a szerencsétől dédelgetett Catilinának szokták hivni. Természetes, hogy Clodins sem maradt adós Cicero bántalmazásaiért. Miként előre látható vala, a lehető leghevesebb tusa fejlődött ki közöttük, a melytől Cicero csak fentebb jelzett ápril és május havi távolléte alatt szabadult meg némikép; mert Clodius akközben is tovább íolytatá ellene gonosz üzelmeit. A triumvirek nyugodtan nézték Cicerónak Clodiusszal való Összetűzését, sőt, mivel őt maguknak meg nem nyerhették, szívesen veszik vala, ha úgy szép szerével sikerült volna ártalmatlanná tenniök. Mivel azonban Clodius segítségével ezt semmikép el nem érhették, azért Caesar ujolag kísérletet tett, hogy őt magához vonja. A mint ugyanis Cicero junius havában megjelent Rómában, Caesar megkinálta legatusi állással, melyet Cicero menten visszautasított, hogy a dolog úgy ne tűnjék föl, mintha amaz állásban Clodius ellen keresne menedéket, — sőt, mi több, még a libera legatiót (szabad követséget) sem fogadta el.

2) „0 nem akarta senkinek, legkevésbbé Caesárnak, szabadulását köszönni; ő magát saját erejével akarta védeni, mit meg is tehetett volna könnyen, ha a triumvirátus nem működik ellene."

3) Midőn Clodius látta Caesárnak magatartását, me») Or. de domo 27, 72. *) Caesar három ajánlatot tett Cicerónak: 1. hogy pártolja agrarius törvényét (Ep. ad Att. II. 3. 3. Fábián I. 72.), 2. hogy legatuskép (azaz mint hivatalbeli segédje, alvezére) menjen vele Galliába, 3. hogy szabad követséggel látogassa meg az armeniai és egyiptomi királyok udvarait. — A legatio libera azon kedvezmény volt, melynél fogva valakinek megengedték, hogy meghatározott ideig Itálián kivül a birodalomban utazhassák, mialatt a városok fedezték az illetőnek költségeit. V. ö. Mommsen 8, 269. 1. Cic, de leg. 3, 9. Cic. ad fam. 12, 21., ad Att. 2. 18. 3.; 4, 2. és 15, 11, 4. *) Mondja Middleton, Cicerónak szellemes védője Dio és Plutarchus ellen. L. Cantu Vtört. 4. köt. 191. 1.