Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888
— 41 — dalmát és az embereket. 1) önérdek, haszon volt a jelszó! Ez adott irányt a politikának, ez volt a választások intézője. A ki többet igért és annak látszatát is nyújtotta, hogy azt, a mit igér, be is tudja váltani: az uralkodott a hatalmas birodalmon. Caesar jól értett ehhez! Ugy tudott mindent intézni, hogy mindenkit lekötelezett magának. A kenyérért és mulatságokért ordítozó népnek pénzt, földeket oszt ki; roppant költséggel játékokat rendez; nem törődik azzal, hogy magát iszonyú adósságba veri, mindenét eltékozolja. 2) A bankároknak oda dobja a provinciákat: zsákmányolják, fosztogassák csak; az államhatalom nem csak elnézi ezt, hanem a közvagyont is prédájokul engedi át. A. hatalomra és befolyásra vágyókat maga köré gyűjti, látszólag mindent kezökbe tesz le — s még'is maga intéz mindent. o ö A hiu Pompeius, 3) a kit a szerencse oly nagygyá tett, gyermekként simul Caesar akaratához, s mikor azt hiszi, hogy a kicsapongó és könnyelmű Caesar vállain újra föllép a hatalom polczára, akkor lesz semmivé — annak eszközévé. Mikor ezt belátja, már késő ! . . . Crassus 4) is oda adja vagyonát, kincseit, hogy újra ragyoghasson azokkal, a kik a hatalmat kezökbe ragadták ; megoldja erszényét: mert hiszen világuralomra nyújt neki kilátást Caesar, a ki addig engedi őt pompázni, a mig neki tetszik. . . . De még egy ember kellene Caesárnak, a kivel port hinthetne a komolyabb hazafiak, az ősrómai erkölcsű patrióták szemébe is, meg azt a csekély számú* Önzetlen és vagyonilag független polgárt is megnyerhetné tár») Boissier 216, 253. 3 köv. 11. *) Olv. Church 90. s köv. 11. 8) L. Mommseu 7, 10-14. Boiss. 206. 4) Jellemét 1. Mommsen 7, 14—17.