Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

- 34 volt még Qu. Hortensius is,

1) a ki, bár Cicerónak buzgó párthíve vala, mégis — úgy látszik — mivel ez szónoklataival nálánál nagyobb diadalokat aratott, féltékeny szemmel nézte versenytársát.

2) Ekközben Publius Clodius is visszatért Siciliából, és mivel az új consulok egyikével elég közeli rokonságban állott,

3) bátran kezdé sürgetni régóta forralt terveinek foganatosítását: hogy t. i. a plebeiusok közé átléphessen. Ezt csakhamar el is érte G. Herennius tribunus plebis segítségével,

4) úgyhogy nem sokára már a tribunatusra áhítozott. — Azonban épen az az ember akasztotta meg törekvéseinek keresztülvitelében, a kitől, mint rokonától, legtöbbet remélt; a mennyiben Metellus Celer Ion mindenben hátramozdítója. Ez a rendkívüli eljárás szerint történt adoptiót semmisnek nyilvánítá

5) s nem szűnt meg akadályokat gördíteni Clodiusnak mindennemű működése elé.

6) Ugyancsak Metellus állta útját Pompeius számításainak is, a ki az ő megkerülésével a másik consulnak, Lucius Afraniusnak, s Lucius Flavius népvédőnek szövetségében kisérló meg, hogy terveinek érvényt szerezzen.

7) — Qu. Metellus Celer nem csak abban akadályozta meg Pompeiust, hogy az Ázsiában elfoglalt birtokokat veteránusai között feloszthassa, hanem minden egyéb intézkedésére nézve is megtagadta a szentesítést. Nagy segítségére vala ezen ellenmtíködésében Crassuson x) A római szónoklatban az ú. n. genus Asiaticum-nak, azaz: a virágos és csillogó előadásnak képviselője. 2) A mint Cicero Brutus I, 2. kifejezi magát: adversarius et obtrectator laudum mearum — babéraim ellenségének és ócsárlójának mutatta be magát. 8) Clodius Metellus Celernek sógora s egyúttal unokatestvére vala. 4) V. ö. Ep. ad Att. I. 18, 4.; I. 19, 5. 5) V. ö. De barusp resp. 20, 45. Fábián I, 70. 1. 8) Dio Cass. 37, 50. ') V. ö. Ep. ad Att. I. 18, 5. I. 19, 4. II. 1, 4.