Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

- 25 ­és siettette ama szomorú katastropliát, a mely őt műkö­dése színhelyéről a számüzöttség keserű kenyerére taszítá. Ellenségei meg is ragadták az alkalmat, hogy ed­digi dicséretes működését kétes színben tüntessék föl. Folyton kicsinyelték, ócsárolták consulságát, úgyhogy végre az aristokraták is olybá vették, mintha csupán a Catilina és társai részéről fenyegető veszedelem lázas hatása alatt nyerte volna el a néptől a legmagasabb tisztséget, melyre római polgár feljuthatott. Az irigy aristok rátákéhoz hasonló érzelmet táplál­tak Cicero irányában a demokratia hatalmasai is : Caesar és társai, még most csak titkon, de csakhamar nyíltan is. — MÍ£ azonban a demokraták s különösen G. Ju­lius Caesar, ez időbeli praetor, minden áron a tanács és Cicero vesztét akarták előidézni, akadt hathatós vé­dőjök is Quintus Lutatius Catulus Senator személyében, a ki elég bátor volt mindennemű megtámadással szembe szállani. 1) Majd D. Junius Silanus és L. Licinius Mu­rena 2) támogatták a senatust az ármánykodók ellen folytatott harczában, úgyhogy az ellenséges áramlatok csakhamar — legalább egy időre — elnémultak, sőt, mivel az összeesküvésben való részvételről gyanúsítottak névsora nőttön-nőtt, úgy látszott, mintha az összeeskü­vés szálai Róma lakosságának legnagyobb részét behá­lózták volna. Az elfogatások napi renden voltak; ennek következtében nagy lőn a félelem Rómában, úgyhogy maga Cicero is mérsékletet ajánla a senatusnak és — mi több — P. Cornelius Sulla védelmét, kit szintén perbe fogtak, magára vállalá. 3) ») Ad. Atticum II. 24, 3. 2) Ez azon Murena, kit vesztegetés miatt megválasztása után nemsokára bevádoltak s kit Cicero ismert beszédében védelmezett. 3) Ez az u. n. második Catilina-féle per, a mikor t. i. az ifjabb L. Man­lius Torquatus Catilina ügyét felújította.

Next

/
Oldalképek
Tartalom