Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

- 21 midőn a curiából eltávozott, kardjaikat mellének sze­gezték és kis hijja volt, hogy Caesar már most el nem vérzett ugyanazon helyen, melyen tizenhét évvel utóbb a halálos döfést kapta; hosszabb időn át nem jelent meg a curiában . . . Végül 7. az is figyelmet érdemel, hogy sokkal későbbi időben, midőn Caesar az állam élére jutott, Catilina egyetlen még életben levő embe­rével, a mauritaniai guerilla vezérrel, Publius Sittiusszal a legszorosabb frigyben állt, s hogy az adóssági jogot teljesen azon értelemben enyhítette, a mint azt Manlius kiáltványa követelte. — Mindezen bűnjelek elég han­gosan beszélnek ; de ha mindezek nem léteznének is, 8. a demokratia kétségbeesett helyzete, melyben a ga­binius-maniliusi törvények óta fenyegetőbben, mint valaha, felemelkedő katonai hatalommal szemben állt, már ma­gában véve is szinte bizonyossá teszi, hogy, mint ily körülmények közt történni szokott, végső menekvését titkos összeesküvésekben és az anarchiával való szövet­kezésben kereste ... A ki az összeesküvés menetét min­denben figyelemmel kiséri, nem fogja távol tarthatni magától azon gyanút, miszerint Catilina háta megett ezen egész időn keresztül hatalmasabb emberek álltak, kik teljes jogi erejű bizonyítékok hiányára s a csak félig beavatott és a tétlenségnek minden ürügye után mohón kapkodó senatusi többség lanyhaságára és gyá­vaságára támaszkodva, képesek voltak a hatóságoknak minden komoly fellépését meggátolni, a felkelők fejé­nek szabad elvonulhatást eszközölni s még a felkelés elleni hadizenetet és seregküldést is oly módon hajtatni végre, hogy az majdnem egyre ment a felkelés fegyveres támogatásával." Mindazonáltal, bármily bizonyos volt is, hogy a senatus és Cicero az érintett ügyben egész helyesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom