Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

— 15 — háború befejezése (67), valamint a Mitliridates és egyéb népek ellen viselt hadjáratának sikerei által a rómaiak hatalmát nagyban növelte. Eredményes működése azt az elhatározást érlelé meg benne: hogy, miután kelet ügyeinek rendezését bevégezte, honn is hasonló rendező szerepre fog vállalkozni. Ugyanis jól tudta, hogy Rómában nagyon ziláltak a politikai viszonyok, s már alig várta, hogy az otthoni zavaroknak is véget vetve, a helyzet urává emelkedhessék. Valószínű, hogy legatusa, Metellus Nepos, is ép azért jött Rómába Cicero consulsága alatt, hogy urának haza-érkezését mentől kívánatosabbá tegye.

1) S valóban, Metellus el is követett mindent, hogy a talajt számára lehetőleg elkészítse. Azért hátráltatta Cicero munkáját; azért állott mindenütt a tanács- és Cicerónak útjában; mert mint tribunus plebis rendkívül sokat tehetett,

2) s ő nem is sziint meg hatalmát a consullal folytonosan éreztetni. Ugy látszik azonban, Cicero is jó eleve érezte, kinél kell kopogtatnia, ha működésének szentesítését ki akarja eszközölni ;

3) mert időközben bőven tudósítá Pompeiust a Catilina-féle Összeesküvésről s a maga működéséről,

4) hogy ekként előtte is világossá tegye a helyzet tarthatatlanságát, — fáradozásainak sikerével pedig az ő helyeslését és dicséretét is megnyerje. Pompeius azonban nem felelt Cicerónak,

0) hanem föltett szándékához hiven útnak indult eddigi működése ») Mommsen 7, 244-248. 2) A népvédők hatalma — tudjuk — szerfölött terjedelmes vala. Tiltakozásukkal bármily üdvös törekvésnek szárnyát szeghették. Lassankint, mondhatni, ravasz módon fejlesztették befolyásukat. Hatalmuk lassankint való növekedésének egyes phasisait igen érdekesen rajzolja Fustel de Coulange „Ókori község* (ford. Bartal Antal) czimü művének ide vágó szakaszában. s) Ep. ad. Att. I. 19, 6. 4) Or. pro Sulla 24, 67. 5) Fam. V. 7, 3. (Köpesdynél a második levél.) Mommsen 7, 246.