Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

66 dolám magamban, liogy ő a legszebb ifjú, kit valalia életemben láttam. Az ifjú másodszori jövetelével nem maradt ám a gondolatnál, hanem szemembe nézett, mintha kedves falatként el akart volna nyelni s ezt sugá fülembe: leányka, te vagy nékem legszebb e világon! Én lesütöttem pirulva szememet, ő megszorította kezemet — én visszarántottam azt — de ő addig szoritgatta — míg végre magam is megszorítottam. stb. (Összes M. 6. k. 166. 1.) Hasonló kedvességíi jelenetek nagy számmal vannak Fáy vígjátékaiban, de gyakran nyomukban jár a valószínűtlenség. így pl. Sándor mint rokon van R. Károlynál, de azért sem a főhadnagy, sem a leánya nem tudnak erről. Amily természetes nyelve és alakjai, oly erőltetett gyakran meséje. A mátrai vadászatban*) a czimbeli vadászat csak a keret, a darab meséje a következő. Gr. Kerényi fiatal házas. Nejének előbb báró Boliányi udvarolt s ez most a gróf húgának, Matildnak jegyese. A grófot neje egy almásszürke paripával, a melyre már rég fájt foga, akarja meglepni születése napján s ez ügyben titkos levelezést folytat a báróval, de ez a szobaleány csacskasága miatt a gróf fülébe jut. Hogy családi viszály s tán nagyobb baj ne származzék, a grófné és báró a leveleket megmutatják s mindent felfednek; a vihar elvonul a házasok és jegyesek fölül, de természetesen a meglepetés is elmarad. A bonyodalom alapja merőben elhibázott. Mi szükség a grófnénak levelezni a báróval, mikor szóval is elvégezhetik az ügyet, sőt a bonyodalom közvetlenebb, a félreértés természetes volna, ha a báró és grófné titkon beszélgetnek, suttognak: de igy a vígjáték nagyon röviddé lesz s kimaradnak belőle azok a jó alakok, a Vigj. 3 fel?. Hullóvirágok cz. gyűjteményben. 1861.