Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

ELŐSZÓ. Amily hosszú és sokoldalú volt Fáy tevékeny élete, oly gyakran emlékeztek meg róla a nyilvánosság terén; de összes tevékenysége együttesen és részletesen méltatva eddig nem volt. Szinnyei Gerzson-nak a Fáy-ünnepély alkalmával 1886-ban mondott remek emlékbeszéde és Badics Ferencz-uek ugyancsak ez alkalomból megjelent füzete a sokoldalú munkásságot inkább csak érinthették, mint kifejthették: mi Fáynak közéleti és irodalmi tevékenységét teljesen igyekeztünk méltatni, fősúlyt mégis irodalmi munkásságára fektettünk. E czélból felhasználtunk mindent, amihez csak férhettünk. Főforrásunk voltak Fáy nyomtatásban megjelent és kiadatlan művei. A többi forrásokat pedig minden alkalommal pontosan idézzük. Szépirodalmi munkásságának méltatásában nem követhettük azt az eljárást, mely szerint az iró élete és iratai kölcsönös egymásra hatásban vannak feltüntetve; mert tagadhatatlan ugyan, hogy Fáy szépirodalmi műveiben bizonyos közéleti eszméket, irányelveket hangoztat; de másrészt emberi és irói jelleme már elsőbb műveiben oly határozottan kifejlődve lép elénk s később oly kevéssé változik, hogy abban ellenmondásokat és különbözőségeket vagy fejlődési stadiumokat keresni hiu fáradság volna. Ép ezért, bár, műveit tárgyalva, tekintettel vagyunk azoknak a közélettel való összefüggésükre, de egynemű munkáinak aesthetikai méltatását bátran kiterjeszthettük azoknak összeségére. így tárgyaljuk vígjátékait, beszélyeit, regényeit egymásután, mert azokban idővel valami kiválóbb fejlődést és különbséget nem tapasztaltunk. Fejtegetésünk eredményekép az utolsó fejezetben Fáynak az irónak, a közélet férfiának és az embernek jellemét tüntetjük fel s mintegy összegezzük azokat a vonásokat, amelyeket élete és működése adatai nyújtanak az életrajzirónak.