Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

zeti szellemben. Kármánnak a J el ki állapotok festésében kitűnő novellája: „Fanni hagyományai", bármily szép legyen is, csak nem magyar szellemű; a regényírás terén pedig az egy Dugonics áll, a kinek műveiből minden költőiség hiányzik ugyan, de erős magyar szellemüknél s czélzatosságoknál fogva korukra nagy hatással voltak, mintául azonban a későbbi Íróknak épen nem szolgálhattak; költői alkotás, meseszövés, lélektani rajz, élénk elbeszélés, megkapó gondolatok, meleg eszmélkedések egyaránt hiányzának belőlük. Dugonics a régi történetek elbeszélése által hatott saját korára s utána, mig a komoly és vig eposz a mult és jelen nagyés kisszerű küzdelmeinek rajza, lelkesedett és gúnyos hangja által egyaránt hatott, addig a prózai elbeszélés termékei a németből forditott, vagy átdolgozott érzékeny románok valának, Sziegvárt, Kartigám, Bácsmegyei módosított alakjai tűnnek fel s majd később a franczia regények telve rejtelmességekkel és frivolitásokkal, melyek a forditók ügyetlen s durva nyelve által a magyar közönség elé még meztelenebbül léptek. Hogy ez a divat kapott lábra, nem csodálhatjuk; a nemzet műveltebb osztályának társalgási nyelve német és franczia volt — s igy olvasmánya is, magyar nem is lehetett; a nőnevelő intézetekben szintén e két s különösen a franczianyelv uralkodott s igy terjedt egyrészről a nemzetietlenség, másrészről az érzékenység s vele a frivolitás. Az 1825-iki országgyűlésen már erősen hangoztatták a nemzeti és házias nevelést, s egyes családokban is megindult a visszahatás; de Fáy már 1816-ban kiadta ép e hibák ellen első nevelészeti munkáját; s mert meggyőződése volt, hogy a nevelés teszi az embert emberré, a nemzeties és természetes nevelés mellett való küzdelmet átvitte a szépirodalom terére is; beszélyeivel, rajzaival, regényeivel és drámáival főkép