Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

28 Fáy meséi semmiféle chablonhoz nem alkalmazkodnak s formájuk a próza. 0 maga bár sokat adott meséire, a melyeket 1824-ben a Marczibányi-jutalommal is kitüntettek, de nem volt elfogult irántuk. Egy harmadát maga is szerette volna megsemmisiteni, de a többiről liitte, hogy mindenkor nyeresége marad a magyar irodalomnak. Hogy a theoriákhoz nem alkalmazkodott, azt igy védi: „Kérdem: szükséges-e, hogy minden mese aesopusi legyen? s áll-e az, hogy az első feltaláló egyszer felvett modorának, theoriájának minden korokon, utódokon keresztül változatlanul kelljen megmaradnia? Az aesopusi mesék nyilvánosan az emberi nem és műveltség gyermekkorára vagy zsarnoki uralmak korlátoltságaira számitvák. Azoknak tehát, a haladottabb korokban és szabadabb mozgásokban a régi modor mellett szükségképen ki kell avulniok, unalmasakká válniok, s gyermekszobákba számüzetniök. Korunk a mesékben is csattanó, olykor epigrammai élczet, élénkséget, finom gúnyt stb. követel ... Es mit mondjak arra, hogy Lessing theoriája nemcsak Lafontaine, Phoedrus stb. meséiknek nagy részét, de magának Aesopusnak némely meséit is elveti.

1)" Lessing theoriája ellenében teljesen igaza van Fáynak s egyáltalában hibás is minden oly theoria, mely nem az egynemű művek Összegéből von le szabályokat s ezekből állit oly keretet, a melybe azok beleüljenek, hanem önkényesen alkot egyet, a melyből kiszorítja azután mindazt, a mire az nem illik. Fáy meséi a kor szülöttei voltak s hatottak is a korra. Széchenyi, láttuk, elismerte magára nézve azok hatását, de az általános hatást mutatja azon körülmény is, hogy az 1820-ban Bécsben megjelent Mesék és aforizmák még ugyanezen évben uj kiadást értek s azo*) Fáy A, önéletrajza.-Főv, Lapok 1873. 48. sz.