Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

18 lelkébe a remény s folytatja mély álmát. Nemzeti nyelv, alkotmány, vallásszabadság voltak azon kincsek, amelyeket a nemzet küzdelmei dijául remélt s biztosnak liitt. Tudjuk, mi fenyegette ezeket Mária Terézia alatt titkon s József alatt nyiltan. A nemzet előbb lemondott szabad király választási jogáról s azután az örökösödést átruházta a Habsburg-ház női ágára is, de II. Józsefnek nem kellett a magyar korona, nem akart megesküdni olyasmire, a mit szándékában nem volt megtartani. S a becsületes, eszményi czéloktól vezérlett fejedelem intézkedései voltak az első ébresztők; a nemzet féltékenyen őrzött kincsei mellett sikra szállott. Nem jöhet figyelembe az, hogy a kiváltságokra voltak-e féltékenyek s csak azután nyelvükre? a kiváltságok az alkotmányhoz tartoztak s az azok ébresztette visszahatás kiterjedt a nyelvre is, az eredmény pedig főkép a nyelvre. Mire vonatkoztak volna egyébre a nyelvmivelő társaság és a nemzeti színészet megpenditése ? De hogy mindakettő elpendült, ép ez mutatja, hogy a nemzet még nem volt egészen tisztában igazi létérdekeivel. A Lipót alatt kivívott eredménynyel megelégedett s azon tovább nem épített. Újra áldozott vért, életet és pénzt s azután újra tört és szenvedett sokat, újra mélyen elaludt s csak két hatalmas csípés volt, a mi a húszas évek elején felkeltette. E csípések oly erősek, az általuk okozott fájdalom oly nagy volt, hogy a nemzet többé el nem alhatott; a kijózanodás oly teljes volt, hogy tisztán látta nemcsak a sebeket, hanem azok orvoslási módját is, a mely nem kuruzslás, hanem a kor haladott nemzet-gyógyászati tudománya által előirt gyógyszerek: a szabadság és egyenlőség; s mivel a baj mélyre hatott, azt is átlátta, hogy gyökeres orvoslás szükséges. Ez időben lett Fáy pesti lakossá. A megyei élet,