Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

1G2 ben mécsest üvegből esakis e helyen találtunk először a római uralom korszakából ; sajnos, csakis béltartóját kaphattam meg épségben, mely bronzból van és egyik feléri egész hosszában nyilt, hogy rajta a belet mozgathatni lehessen, a többi töréke­nyebb izzé-porrá zúzódott a csákány alatt, O-Szőnyről két bronz béltartó került ujabban muzeumunkba. A gyürüpaszta egyik felén lapos, másik felén csúcsba végződik és oldalán, az élnél, köszörült, milyent O-Szőnyről is kaptam, még pedig na­gyobb köszörült üvegedény darabot; szine gyönyörű kék és átlátszó. A barna szinti poharakat is föl kell külön említenem, mert alakra eltérnek a korábban készült edényektől. Miként ma kü­lönböznek edényeink a mult század edényeitől, ugy változtak az edények a római uralom idejében is. A poharak nagy körszájuak, peremével és egy füllel birnak ; alul az öblös hasi rész hirtelen, — nem pedig mint a régebbieknél fokozatosan összeszorul, néha az edény fala még aztán kissé ivszerüleg kifelé hajlik s keskeny talpban végződik. Innen ezek az edények bizonyos tekintetben czélszerütlenek : nagyon könnyen földülnek. Ezen kertből még a következő római tárgyakat kaptam, melyek elszórva fordultak elő : Septimius Severus-féle ezüst pénzt (Monet Aug.); bronzból karikagyűrűt, belső oldalán fölirattal; aranyozott bronz fibulát, az isJieretes római keresztalakut, mely művészies kiállításánál fogva ritkítja párját s a mi római fibu­láink között egyetlen a maga nemében. A fibula ennél is, mint a római íibuláknál szokásos, elől a fő- és oldalszárak végein gombokban végződik ; ezek mögött be­lül s ott, hol a hajlott nyak a tű tartójába átmegy, gyöngysoros díszítésű karikákat találunk, melyek közöl kettő az oldalgombok mellett mozgatható, a többi szilárdan áll a száron. Az oldalszá­rak felső felén még mindenik oldalon 3—3 vízszintesen hú­zódó csatorna van, melyek ivezetei lépcsőzetesen emelkednek föl a főszárra. Ezek a díszítések, bár ritkábbak, de nem tüntetnek elő haladást, más fibulainkon is előfordulnak. A leg­érdekesebb rész a főszár hátlapjának közepén végig húzódó s kerettel szegélyzett mezőben van, melyet a készítő a tűtartónak hátsó felében fölálló szegfejen kivül apró körökkel s ezeket a szegélyzettel ferdén összekötő barázdákkal díszített ugy, hogy mindezek: körök, keret és barázdák, illetőleg mélyedéseik az alap anyagától eltérő színű fémmel, ezüsttel vannak mozaik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom