Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

136 elvnek. Nemcsak az élet derült oldalait festi, lianem az árnyékoldalakat is, sőt a véletlen szerencsétlenségek sem hiányzanak; de még itt is meg tud nyugtatni, vagy legalább enyhiteni, vigasztalni. Fáyt gazdag tapasztalatai, világnézete és egész egyénisége, humoristának alkották. 0 nem hiu ábrándokért, hanem való czélokért küzdött, haszonért hevült, de nem a maga, hanem a haza javáért, szent eszmék lelkesítették, de nem ragadták czéltalanul, hanem megfontolt terv szerint iparkodott létesíteni azokat. Az érzékenységet erélylyel, a valót az ideállal egyesitette s a mint legelső nevelési munkájában a nevelés két hibájáról az érzékenyülésről és ábrándozásról szól, ugy egész működésében mintegy e szavait halljuk: „Ti érzelgők a világ báb-játékszínén, mihez csak vig szerepek illenek, igazán szomorú alakosok vagytok, s a dolgoknak soha nem verős, hanem mindig csak árnyékos oldalait veszitek!" s ismét: „Olyanok az érzelgők e világban, mint azon generálok, kik szép csataterveket tesznek fel papírra, de a csatamezőn rendesen elvesztik azokat."

1) Leghatározottabban kifejezik Fáy felfogását e szavai: „Akként venni a világot, miként az áll, attól nemesebb ürömünk sérelme nélkül, annyi örömet lesni el, mennyit csak körülményeinkben nyújthat nekünk — ez az élet józan feladata."

2) E felfogást érvényesítette saját életében és vitte keresztül műveiben. Nem volt a végletek embere. Igy bár szive egész hevével küzdött az egyenjogositás mellett, de tudta azt is, hogy „a megrögzött és százados tekintélyű előitéletre, ön az idő nyomta a maga megerősítő pecsétjét, s főképen az ős-negéd és családi büszkeség olyan mint a makacs gyermek, kit rövid időre álomba ringathatsz ugyan, de ki annál 1) Érzelgés és világ folyása. 16. és 84. 1. 2) U. o. 50. 1.