Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

131 ezekhez a család tagjait, a rokonságot, a minden irányban való pályatársakat, a jó barátok és tisztelők s főként a jótétemények, pártfogások és szívességek által lekötelezettek egész sorát vesszük: bizony minden hajszálára juthatott az áldásból elegendő."

1) E páratlan tisztelet és ragaszkodás környezte Fáyt élete végéig, de ezek nem voltak elég erős fegyverek a természet követelése ellen. A mily mértékben emelkedett ki a nemzet, a melynek javáért folytonosan küzdött a szomorú évek nyomása alól, oly mértékben szállt alá testi ereje. Szemei annyira meggyöngültek, hogy eszméit már le nem Írhatta, hanem tollba mondotta; pedig mily szép lett volna megérni azt a napot, midőn az alkotmány visszaállíttatott. Az akadémia és Kisfaludy-Társaság már javában folytatták működésüket. Az előbbinek b. Sina tett 80000 forintos alapítványt, az utóbbinak pedig b. Eötvös ajánlotta fel az akadémiától nyert nagy jutalmat; sőt 1859-ben országszerte ünnepelték a nagy irodalmi reformátor, Kazinczy Ferencz emlékét; a takarékpénztár szintén kiheverte a csapást és rohamosan izmosodott, nemzeti színház, tanítás és nevelésügy mind virágzásnak indultak, nemzet és fejedelem közeledett egymáshoz, az újkor hajnala fakadni kezdett, midőn az ő szemeire lassanlassan borult a halál árnyéka. Mily kin volt e sürgésforgásban, e lázas tevékenység között, a melynek zaja mintegy távolról jövő dongás hatott füleibe, neki, a ki mindig dolgozott, tétlenségben élni! Midőn a „Hullóvirágok" sajtó alatt van, azt hiszi, hogy ez lesz utolsó munkája: „Evvel végkép berekeszteni szándékozom irói pályámat — irja Bertha Sándornak. — Hiában! a lélek még kész volna, de a test erőtlen. Agg korom gyön') Fáy András háza. Vasárnapi Újság. 1873. jan. 1. 9«