Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887
121 és állapotra való tekintet. Nem szerette a nevelés terén a semmi hasznot nem hajtó, különösen németeket utánzó elméleti rendszereket s a nevelés ügyének elmaradottsága okát, daczára annak, hogy azt a legrégibb időtől fogva annyian nyomorgatták, főkép abban találja, hogy szobatudósok okoskodtak, előitéletekből s nem tapasztalatokból indultak ki; továbbá, hogy sokan a tanárok közül mindent csak a szülőkre hagytak s viszont, a nevelészeti irók nem adtak teljes rendszert. Fáy a tapasztalatból indul ki. Látja, hogy az életben szerencsétlenségeink háromnegyed részének okai magunk vagyunk, mert nincsen józan eszünk s hiányzik belőlünk a kegyelet szülte lelkiismeretesség, ennek oka pedig az alapnevelés hiánya. Két fokot különböztet meg a nevelésben. 1) Az egyik az alapnevelés, a bölcsőtől a tanítás kezdetéig; a másik ennek folytatása, kiegészítése a tanítás időszaka alatt. Az első három főrészletre oszlik: 1. a józan ész kifejtése, 2. kegyeletesség s az ebből folyó lelkiismeretesség képzése, 3. jeliemi képzés és edzés. Ezek által óvható meg az ifjú az önokozta boldogtalanságtól; de az erényességre is kell nevelni, mi abban áll, hogy az ember Öntudatosan kövesse a jót. Különös gondot kell fordítani még a test kellő kifejtésére és edzésére is. Igy áll Fáy rendszere a két nagy ellentétes elv között; mindent csak a természetre hagyni és mindentől óvni a gyermeket. Ki kell puhatolni továbbá Fáy Nevelési rendszere szerint a gyermek szivhajlamait is. Mindez különösen az anyák feladata s ebből is kitetszik a nőnevelés fontossága. A nevelés második korszakában a tanítással karöltve kell folytatódnia a nevelésnek. A tanitást ugy kell 1) A legegyszerűbb, természet- és tapasztalathűbb s gyakorlatibb Nevelési tendszer. Különöseiben szülök számára megkisérlé Fáy András. Pesten. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. 1855.