Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

112 sos és természetes élet által érhetjük el s erre szolgál eszközül a nevelés, mely az ember érzéki természetére és lelkére egyaránt kiterjed cselekvőleg (positive) és mulasztólag (negative) működik, amaz a tehetségeket egyenesen tökéletesiti. ez csak felvigyáz, hogy tehetségeink hamis részt, arányt ne vegyenek. A nevelésben két fó'elv: a természetesség és arányosság, a nevelés „arany-reguláját" pedig e szavakban fejezi ki: „ugy tökéletesítsd a nevelés által növendéked tehetségeit, hogy veled annak önmunkássága kezet fogva dolgozzon, hogy így tehetségei munkássági körét fenntartván, azoknak egyetértő egyaránya elösegittessék.

u Evvel ellenkezik a korai és érzékeny nevelés, ez utóbbi az érzések és képzeló'dés tultengéséből származik. Az előbbi ellenkezik a természettel, mert a gyermek testi és szellemi fejlődését, melynek Bousseau szerint is 10—12 éves korig kevés korlátozással szabadon kell történni, korlátozza, elnyomja; az utóbbi ellenkezik a tehetségek arányos kifejtésével, beteges érzékenységet, ábrándozást szül. mely legfó'bb akadálya az ember boldogságának, megromlanak lelki tehetségei, az emberekkel való érintkezése egyoldalú lesz és édes semmittevésbe merülve, a felébredő testi ösztönök áldozatává lesz. íme, mily szigorú összefüggés, felbonthatatlan logikai rend jellemzi e fejtegetéseket, a melyeket az emberiségért s főkép hazáért lángoló sziv melege hat át, nemes gondolkozás irányit, világos, néhol emelkedett stil tesz élvezhetőkké. Már itt kitűnik nevelési irányának legfőbb elve, hogy t. i. az élet számára neveljünk; ugyanezt hangsúlyozza már a „Különös végrendelet"-ben s itt feltűnik már kedves tliemája, a melylyel oly sokat foglalkozott, a nőnevelés ; majd a Brunszivick Teréz grófnő által Pestalozzi rendszere szerint Budán 1828-ban felállitott „angyalkert

a a kisdedóvásra forditja figyelmét s ettől kezdve