Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

3 kedves eleven gyermeket nagyanyai gyengédséggel vette körül, szeszélyeit, kedvcsapongásait, játékait fékezni, ha tudta volna is, bizonyára nem akarta. Kényekedve szerint űzhette játékait a szabadban vagy élvezte az idősebbek társaságán Ridegséggel, szigorral a nagyanyai házban nem találkozhatott. A gyermekben legelébb a katonai hajlamok ébredtek fel. Kora gyermekségében történt, hogy Gálszécsre uhlanusokat szállásoltak el s az emberek társaságát szerető, nyilt eszű, eleven kedélyű gyermek csakhamar jóbarátságot kötött a kapitánynyal s ettől a carrousselben elhasznált chinai fejeket kapott. A városka tót és magyar gyermekeiből egy csapatot alakitott s azt a nénjétől, Kácsándy Teréztől kapott kecskebakon ülve, sajátságos magyar-tót nyelven vezényelte. Kezdetben katonának is szánták szülei, de a gyermeknek csakhamar elment kedve e pályától. A katonásdira és egyéb szeszélyes játékaira még öreg korában is szívesen emlékezett vissza s e visszaemlékezéseit egy humoros versben le is irta.

1) Közöljük belőle a Divatcsarnok (1853) után a következő sorokat: Kün és ben őszinte, keble nyitva-tárva, Atyátlan, anyátlan és ő még sem árva, Hanem Pallasz-módra előtoppant gyermek. Ki rögtön, véletlen, egyszerre megtermett. Mint, mely verve nem volt, ba volt ilyen tallér, Mint példabeszédink közt a subagallér, S mint az ég szemölde, az Iris-prizmaiv, Ily meteor lelkünk égboltján a naiv S a fiur, ennek fél s mostoha testvére Ki nem lábára áll, hanem a fejére S lovagol njelvprittyen, dalprittjen, tanprittyen, S hol erről, hol arról itt-ott le-lefittyen. De látva mindkettőt, mint talpra esettet, Bakfittyöli, mert torzszép, édesen nevettet. Ki hallá e nyelvet, akármit gondola, Azt csak tudja, hogy ez töretlen mondola, 1*