Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

66 tudjuk, Nikolsburgban 1568. s innét Toldy nikolsburgi névtelennek nevezi; a másik Temesvári István deák 1569. Mindkét feldolgozásban az elbeszélés könnyedebb, a verselés folyóbb s a vallásos és hazafias buzgóság némi emelkedettséget kölcsönöz az előadásnak. Sokkal nagyobb számmal vannak verses krónikáink, a melyeknek tárgyat egykorú események szolgáltatnak. Igy Szigetvár 1556. évi ostromát és Horváth Márk által védelmét megénekelte Töke Ferencz; egy névtelen Szigeti veszedelme az 1566-iki ostromot s a várnak gr. Zrinyi Miklós általi védelmét énekli meg a történet évében egy-két oly adattal, a melyet a hős költő unokája nem vett fel vagy máskép adott elő. Ilyen azon epizód, amelyben elmondja, hogy egy nő kérte férjét, ne ölje meg őt, hanem adjon fegyvert és lovat neki, hadd küzdjön s csakugyan férjével együtt bátran harczolt s hősi halállal halt meg. Szulimán haláláról nem szól, Zrinyi pedig a végostromon nem vala szerinte, hanem a nyolczadik ostromon kapott sebében feküdt. Csanádi Demeter II. János király életét irta meg, melyben az elmélkedés túlnyomó s helyesen jegyzi meg Toldy, hogy inkább tanköltemény, mint elbeszélés, a mi a többi krónikákról még sem mondható, mert a vonatkozások és tanúságok vagy az elbeszélésbe szőve, vagy hozzá toldva jelennek meg s egyik-másikban meglehetős csekély tért foglalnak el. A Turi György haláláról (1571.) szóló ének azokat a dolgokat pengeti, a melyek Tinódi krónikáiban is gyakran előfordulnak, hogy t. i. a magyarok elhanyagolják a végbeli népek dolgát s hogy a magyar urak semmit sem törődnek a közügyekkel, nem gondolván meg, hogy ezáltal maguk is vesztenek. Különben a mű tárgya Turi eleste Kanizsa alatt Istváuffi Miklós előadása szerint s a hős dicsőitése, mellékesen még természetesen példa nyújtása a hazaszeretetre és hősiességre. Ilyen egyes s pedig egykorú haditettekről szóló énekek még: Ali basa haláláról (15S6 körül) névtelentől, Geszti Ferencz nádudvari győzelméről (1580.) Salánki Györgytől, Bátori Zs. hada 1595. Szinán basa ellen SzŐllösi Istvántól (1596.), Székesfejérvár veszéséről (1602.) névtelentől, ki azt mint rab „az tenger mellett, Galata tornyában" irta, „szomoruságos bánatjában". E verses krónikák összes jellemző sajátságait Tinódi krónikáiban, a versszerzők élete körülményeit, eljárásuk és előadásuk módját Tinódi életében és műveiben találhatjuk meg legkitűnőbben s azért elősorolván a XVI. század verses krónikáit s szerzőiket, kissé részletesebben kell foglalkoznunk Tinódival s műveivel.