Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

76 Prini Péter, Majláth István, Perek Bálint fogságokról 1542-ben Baranyában irt versében a nevezetteket példákul állítja fel, bogy nem kell a töröknek hinni, nem kell sokáig tanakodni, hanem egyetértőleg szembe kell szállni a törökkel: Tanácsot sokáig kérlek ne tartsatok, Ha ez két viz között ti lakni akartok, Mert ha csak hallgattok, szömben ti nem vivtok, Félők, hogy sokáig ti nem uralkodtok. De a vitézek jólétéről sem feledkezik meg, jól tudván, hogy a haza védőinek hálával tartozunk. Verböczi Imrének Kásson hadával kosári mezon viadalja (1543.) cz. versében a végbeli vitézekről lelkesen szól, és keserűen emlékszik meg azokról, a kik nem gondoskodnak a végvárakról, jóllehet, ha a végvárak vitézeit kincseikkel jól „táplálnák", nem vesztenének semmit is birtokukból a török miatt. De e sanyarú helyzetükben is ne gondoljanak a vitézek semmit sem a „rágalmassággal", a jók dicséretét birják és Istentől is meg fognak koronáztatni. Különösen sok érdemük van a magyar rabok kiszabadításában. Ezért dicsőíti Verbőczy Imrét is, kihez a hála is köti, mert ,,jó akaratjában vagyon". A lantos ezután a kóbor csapatok ellen kel ki és figyelmezteti őket, hogy „kik a keresztyénség oltalmára vannak, gonoszul az másét el ne húzzák és a szegény községeket ne nyomorgassák" ; egyes főurak is azért estek fogságba, mert a dulásért, fosztogatásért az Isten büntette meg őket. Vigyázzanak, hogy ők is igy ne járjanak. De bármennyire szivén fekszik is jó lantosunknak a végbeli vitézek sorsa, figyelmezteti őket viszont kötelességeikre is. A Várkucs Tamás idejében lőtt csaták Egörböl (1548. Kassán) cz. énekében inti őket, hogy elégedjenek meg a jogos zsolddal és ne nyomorgassák sem a magyar, sem a török pártot, elég kin nekik a török járom alatt nyögni, bár belátja, hogy jobban láthatnák el őket a magyar urak; baj az is, hogy a végvárakban kevés vitézt tartanak, zsoldjukat nem fizetik s ismét egyetértésre, vitézségre és a hazai földhöz ragaszkodásra inti a magyarokat: Azt tanácslom egy urat uraljatok, Egymást igaz jámbor szivvel lássátok, Az nagy sas jövetét, ha meghalljátok, Mint az varjuk előtte ne fussatok, Kérlek végházakra ugy gondoljatok, Mint Fejérvártól el ne szakadjatok,