Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

74 is imádkozik, mert segítséget néni küldhet; imádkoznak „jámbor házasok, özvegyek, sok árvák, sok jámbor prédikátorok imádnak, böjtölnek". Ennyi imádságnak sikert kell aratni; a törökök elvonulnak. „Nem embertől való ő nagy féltökben, csak hatalmas Istentől rettenésben." A királyról és püspökről mindenütt legnagyobb tiszetelettel szól lantosunk, éneke végén pedig mindkettőért igy fohászkodik : Isten lássa javával királyunkat, Ferdinand királynak kegyelmes voltát, Oltalmazhassa nagy bölcsen országát, Békében tarthassa alatta valókat. Isten éltesse király udvarában, Oláh Miklós érsököt jó szándékban, Sok szegény magyarnak táplálásában, 0 felségénél minden jó szavában. Majdnem hihetetlen, hogy a felekezeti, politikai és vallási harczok korában igy szóljon a protestáns lantos a katholikus főpapról és királyról s ez annyival inkább bizonyítja Tinódi minden felekezetiességet kizáró hazaszeretetét, mely ugyanez érzést másban is méltányolja s nem tartja egyes pártok és felekezetek kiváltságának. Tinódi nagyon jól ismerte Egert és környékét. Leírja fekvését, épületeit, bástyáit és vitézeit s ezek neveinek elősorolása a második szak nagy részét foglalja el; de megemlékszik azokról is, a kik vele jót tettek: Kulcsár Imréről, ki jó borral tartá, Sáfár Istvánról, ki eleven csukával tartá, Benedek kovács lovát patkolta meg, s felemlíti Szakács Balázst is, ki igaz aggeből tartá. Tinódi e tárgyalt művét Ferdinand, Zsámboki történetíró által latinra lefordittatá s a lantos még „Egervár históriájának summáját" is megírta 1553-ban. Hálás szive nemcsak egykori ura fiának „Enyingi Terek. János vitézségéről" (1553.) emlékszik meg, de annak előmenetele mellett is izgat: „Kár, hogy ez úrfit elő nem veszitök. Ilogy valami tiszttel nem szeretitöJc. Hozzá sietnének szegén vitézök. Hiven szolgálná országtok, földetök." Pedig a ki mellett Tinódi felemeli szavát, az ugyancsak megérdemli ám az ajánlást. Sok tekintetben fontos a Károly császár hada Saxoniába cz. éneke, a melyet 1550-ben szerze, Kassában, a magyar dicsőség felett őrültében. A magyarok részvételét mondja el Károly császár-