Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

E LÖSZ Ő. A verses elbeszélés történetét tárgyazó munkám első részét veszi itt az olvasó. A legnagyobb nehézséggel épen e részben kellett megküzdenem. A mondai költészet termékeinek teljes hiánya ; a hunmondák nagyon is megingatott eredetisége; a középkori elbeszélő költészet gyér maradványai, a melyek költői szempontból sem hálásak a tárgyalásra, mint a XVI. század verses krónikái sem, és épen azért, főkép az utóbbiak fejtegetésében a tartalom szerinti osztályozás mellett, nem a részletes kifejtés, hanem a csoportos tárgyalás módját kellett követnünk. A tárgyalás fő nehézségét azonban — az anyag összegyűjtését — óriási mértékben megkönnyítette az Akadémia által kiadott és Szilády Áron által szerkesztett „Régi Magyar Költök Tát •a

u, nemcsak a szövegek lehető korrekt közlése, hanem a jegyzetek és életrajzok által, melyek irójuk ernyedetlen kutató szorgalmát, kritikai mély belátását, aesthetikailag művelt Ízlését és nemzeti irodalmunk iránt lángoló lelkesedését bizonyítják. Nemcsak lehetetlen volt tehát egész a XVII. századig mellőznöm Szilády kutatásainak eredményeit, hanem azokat, egy-két nézeteltéréssel, hálával kellett fogadnom ; annyival inkább, mert a vidéki író működésének számos nehézségei között, nem utolsó az a keserves helyzet, a melyben a középponttól és levéltáraktól, könyvtáraktól majdnem teljes elzártsága miatt sinlődik. Azonban a XVII. századtól kezdve szabadabban mozoghatunk, a tárgyalás, fejtegetés nagyobb mérveket ölthet, a külföldi költészet hatása is méltánylást kívánván. Tulajdonképi verses elbeszélésünk, mint valódi költészet csak Zrínyivel és Gyöngyösivel kezdődik, az előző költők, csak mint úttörők, és müveik, mint koruk szellemének kifejezői hívják fel figyelmünket.