Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

36 A keresztények közül többen, a kik a kinzást nem birják ki, áldoznak a bálványnak. Katalin a császár elé megy s bizonyítja neki Krisztus istenségét, elmondván a bűnbeesés és megváltás történetét is. A császár nem tágít s látván, liogy a leány keresztény és pogány írókból is idéz; ötven bölcset hivat, a kik őt meggyőzzék vallása helytelenségéről. Az ötven bölcscsel Katalin győzelmesen vitatkozik a teremtésről, megváltásról, Krisztus igaz istenségéről, ki szűztől született, emberré lett, meghalt és harmadnapra feltámadott. A bölcsek megtérnek s a dühös császár megégetteti őket, Katalint pedig kínoztatja. A ker. hitre tér a császárné is, első embere Porphyrius is 200 vitézével s mind vértanúhalált szenvednek, s végre Katalin is lefejeztetik, de nyakából nem vér, hanem tej folyik, testét az angyalok felragadják és a sinai hegyre viszik. E 4073 verssorból álló költemény tehát előadja sz. Katalin egész életét és vértanúi halálát. Két részből áll s az első rész az előzményeken kivül magában foglalja a szűz életét keresztény hitre téréséig, a második rész pedig elfogatását, vitatkozását, kinzatását és halálát. A mű főczélja bizonyára nem költői, csak nyelve és formája az; hanem tisztán vallási szempontból készült, mint egyáltalán a középkor legendái; abban egyébként, hogy a szerző verses alakot használt, még magasabb költői öntudatosságot és czélzatosságot nem kereshetünk. Merészség volna azt állítani, hogy a jámbor szerzetesnek a tanításon és a szent dicsőítésén kivül, mi végső elemzésében az Isten dicsőítése, egyéb, különösen költői czélja volt volna. Az újkor epikusa alkalmazhatja chablonszerüleg a csodálatost; de a mint az őskor mondái az illető kor számára való történet volt, a mint a nép ragaszkodik a százados mondákhoz s azok tartalmát valónak fogadja el: épugy a mit a legendában a jámbor szerzők elmondanak, azt valónak is hiszik annyival is inkább, mert a kath. vallás tanítása szerint Isten megszentelő malasztja az üdvösségre elkerülhetetlenül szükséges s a szentek nem saját, hanem isteni erő által küzdöttek meg az üdvösség elleneivel, szenvedték el a kínokat; a csodák, a melyeket végrehajtottak, vagy ereklyéik által történtek, okmányilag bebizonyíttatnak és csak azután történik a szentté avatás. így a mi sz. Katalin legendájában csodálatos előfordul, az nem a költői fictió, hanem a szerző által is hitt valóság. Különben is a műben semmi sincs, a miből valódi költői alkotásra következtethetnénk. Nyelvezete emelkedett, a mint a tárgy által ihletett vallásos lélek szólhat, de