Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886
8 ]assu hérvadását, majdnem végenyészetét idézte elő, önmagát is megfosztotta az egyedül biztos alaptól, melyen a nemzeti költészet csarnoka emelkedhetik". 1 E látszólag tetszetős ok arra támaszkodik, hogy krónikásaink megvetéssel, kicsinyléssel szólnak a hegedősök csácsogó énekeiről; azonban krónikáinkból azt is látjuk, hogy a tudós krónikások mégsem vonhatták el magukat a népköltészet hatása alól, mert épen ők őrizték meg európai történetünk első századainak néhány mondai részletét; hogy pedig a magyar nemzetül korántsem állt a tudomány és műveltség oly magas fokán, hogy az értelem felülkerekedhetett volna a képzelmen, azt nem is szükség bizonyítani. Mi volt hát az oka annak, hogy nemcsak teljes naiv eposz nálunk ki nem alakult, de naiv eposzi részletek sem maradtak fenn népköltészetünkben, sőt élő mondák is alig a néphagyományban V Bizonyára nem más, minthogy nem találkoztak ősi lantosaink között oly erős tehetségek, akik az élv népköltöi hagyományokat összefűzték volna idejekorán, és népünkben nem volt meg az a SZÍVÓS ragaszkodás az ösi hagyományokhoz, mint ezt csak rokonainknál, a finneknél is látjuk. Főkép ez utóbbi okozta naiv eposzunk létre nem jöttét, mert a nemzetek naiv eposzainak kialakulása mutatja, hogy a hagyományok, a melyekből azok alakultak, mily hosszú időn tartották fenn magukat, a mi csak a hozzájuk való ragaszkodás által történhetett. A MahaBharata mondáinak elemei már a Vedákban feltalálhatók s maga a mű első szerkezetét csak legalább 1000 évvel Krisztus előtt nyerte, azon alakját pedig, a melyben mi ismerjük, csak mintegy 800 évvel később ; a Ramajánát pedig csak a 4. vagy 5. században Kr. e. állította össze Valmiki: a Sahnárné szerkesztése Firduzi által a XI. század elején történt s a perzsa hősmondák két évezreden át borzasztó viszontagságokat állottak ki, nemcsak N. Sándor hódításait, hanem a mohamedán hódítást is, mely bár ,,nemcsak a ZendAvesta irott példányait tépte újra össze, nemcsak a tiizisten oltárait döntötte halomra, hanem a nép régi hitét is eltörölte, kalifák és szultánok uralma alá hajtotta a régi perzsa birodalmat s egészen uj vallást és istennézletet teremtett s állított a régi helyébe". 2 Mégis fennmaradtak az ősmondák nemcsak szóhagyományban, nemcsak irott emlékekben, de valószínűleg részben egyes költők feldolgozásaiban is, a melyeket azután egy óriási műbe foglalt össze 1 Naiv eposzunk. Prózai dolgozatai. 76. 1. 2 Szász K. A világirodalom eposzai. I. k.