Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

98 fejezést tudott adni."

1 Toldi épen semmi megjegyezni valót nem talál azon festésekről, s értéküket az eredetire nézve nagyon is túlbecsüli; megjegyzése azonban a fordítóra nézve egészen helyes. A nyelv hajlékonyságát s jellemzetességét, ha elfogadjuk Balassa szerzőségét, könnyen megmagyarázhatjuk annak emberi és költői egyéniségéből, hisz e kettő a valódi költőben egy és ugyanaz. Az eredeti inü belbecse pedig inkább czélzatában s a kidolgozás azon részében van, hogy Lucretia lelke csak heves küzdelmek után enged a csábításnak. Ezek a korszaknak nevezetesebb regényes elbeszélései, a melyek, mint láttuk, épen nem szűkölködnek erkölcsi tanúság nélkül. Nem hiányzik ez a többiekből sem, a melyeket nincs módunkban részletesebben tárgyalni, de czélunk nem is követeli ezt meg. Igy Titus és Gizippus históriája, szép rövid história két nemes ifjaknak igaz barátságokról, melyet Veres Gáspár 1567. készített a Dekameron után ; ugyancsak ebből vétetett Enyedi György Gizmunda és Giscardo históriája s mindegyik még a XVII. s az előbbi a XVIII. században is több kiadást ért. Határozott erkölcsi czélzattal bírnak a Gesta Romanorumból vett elbeszélések. Igy a Fortunatus históriája, talán Heltai Gáspártól a XVI. század második felében; Jovenianus Poli Istvántól 1593-ban ; a Drávai névtelen Rustán császárja. Fortunatus a becsületes munka és gyermeki szeretet jutalmát elveszi; Jovenianus az elbizakodott gőgös császár, ki magát istennek képzeli, keservesen bűnhődvén, észre tér és megalázkodik : Rustán császár pedig nejével együtt egymástól és gyermekeiktől, Romulus és Remustól, elszakítva, sok szenvedés után egyesülnek és boldog öreg kort élnek. E két utóbbiban a keresztény és pogány kor sajátságos vegyülékét is találjuk, azonban ez mellékes dolog, főczél volt a tanúság. Ezeken kívül még csak két elbeszélésről emlékszünk meg. Az egyik Rozamunda, a kinek történetét Paulus Warnefridus jegyezte fel a longobard történetbe, a honnan Bontini átvette a maga történetébe, a honnan ismét Valkai András rideg költőietlenséggel dolgozta fel elbeszéléssé 1579-ben; a másik pedig Apollonias királyfi históriája, melyet a magyar névtelen szerző a Gestákból vett át s irt meg 1588-ban s első kiadása 1591-ben Kolozsvárt nyomatott ki és a ponyvának egyik legkeresettebb termékévé lett. Az elsőről Toldy igy nyilatkozik : „Nem várjuk ugvan tőle, hogy azon nagy1 A magyar költészet kézi könyve 1854. 130—181. 1.