Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

72 ifjabb Benczét s osztja ki neki a maga módja szerint apai tanácsait, midőn Miklós anyjával a szaiontai várban tivornyázókat meglepi, mert a nemzetes urnák elrontója — „ezt tanultad a te vén józan apádtól ?" De az ifjú Bencze is, hiven kiséri Anikót Olaszhonba s ott áll mint öreg Bencze, a sirját ásó öreg Toldi mellett, mindent próbálva, hogy az agg daliát szólásra birja. Elkíséri urát az utolsó viadalra, neki is jut az urára halmozott örömriadásokból, ott siratja a halálos ágyon, ott ül a gyászkocsin ura vaskoporsója mellett, összegörnyesztve a nehéz fájdalomtól s ott áll, mint emlék, urának sirja mellett, az ásóra támaszkodva, a melyet a sírba ütött. Mindaz, a mit Ilosvai Toldiról elmond, ugy tünteti fel azt, mint ügyetlen, dühöngő, pazarló, dorbézoló vasgyurót; kalandjai összefüggés nélkül, krónikás rendben következnek egymásra. Arany Uosvaibül még a száraz tényeket sem vette át mind, s a melyeket átvett, azokat átalakította, lélektanilag indokolta, valószínűvé tette. A két gyilkosságot egyre szállította le s megokolta, a nevetséges kalandot az özvegy asszony nyal teljesen mellőzte, a sirkifosztást átalakítva szőtte be. Kigondolta Toldi szerelmét s felvette a nápolyi hadjáratot; Toldit szerelmében romantikus hősnek tünteti fel, a ki bűnéért vezekel a kolostorban s bujdosik; a prágai hadjáratot czéljához képest előbbre vitte néhány évtizeddel s megtoldotta Miklósnak fogságba jutásával; Toldi Györgyöt népmesei vonásokkal jellemezte s számos uj alakot teremtett s megalkotta nagy vonásaiban költészetünkben a lovagkort. Az egyes személyek jellemzésénél a Toldi-trilogiát egy folytában tekintettük át; de a szerkezet vizsgálatánál az egyes részeket külön kell vizsgálnunk. Azok az akadályok, a melyeket a jellemzésnél átugorhattunk, itt nem mellőzhetők, milyenek : az első rész záradéka s az utolsó részben teljes hiánya minden vonatkozásnak Toldi szerelmére s negyven évnyi távolság, mely az Estét a Szerelemtől elválasztja. Azonkívül van egy nagy akadály : a felfogás különbsége az egyes részekben. Az első rész derült „hős idylli kép", melyről maga a költő mondja : „Egyszerű az ének, rajta semmi disz tán, De a szívből fakad, melegen és tisztán." A második rész romantikus elbeszélés, melynek főtárgya a hős boldogtalan szerelme, vezeldése s bujdosása, beleszőve a prágai kaland, a nápolyi hadjárat s a lovagi kor egyes külsőségei is s az egészet bevonja azon melancholikus érzés, mely a költő lelkében él, a melyet „a bánat zordul megviselt" s azért vigaszért fordul a multakhoz, énekel, hogy a „daliásban lelke