Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

63 Iparkodtunk Miklós jellemének alapvonását és sokoldalúságát feltüntetni s láttuk, hogy nagy testi erejének megfelelőleg lelkében inkább csak az indulatok heve s erőszakossága nyilatkozik, mint az érzelmek melege, az okozza meggondolatlan tetteit, boldogtalanságát s szenvedéseit. Piroska sorsának rajzolására nagy befolyással volt a költő Juliska leányának kora halála. A Daliás idők szerint Piroska sorsa egészen más lett volna, leánya akkor még élt ; Toldi szerelmében tragikussá tette sorsát, mert leányát elvesztette. Azért sóhajt fel költőnk, midőn Piroska végét rajzolja : Piroska, Piroska ! szép hajnali álom ! Igy kell-e tetőled végre is megválnom ? Pünkösdi virág, kit e dalomnak bájul Tűztem homlokára, igy kell, hogy aláhullj ? Más volt az idő, hajh ! más akkor az ég is, Felhős, borús ámbár — de tavasz volt mégis: Most fagyos őszöm, mely nem engedi nyilnod, Arra való csak, hogy elsöpörje szirmod. Piroskában a mély érzelem s női önérzet van egyesítve ; alakján érzik a költő lelkének melegsége, nem csoda, hisz e név oly kedves volt, s oly fájó emléket hagyott hátra lelkében egyetlen, forrón szeretett s korán elvesztett leányának neve. Piroskában a magyar nő régi egyszerű erkölcsei: háziassága, mély érzelme, erős szemérem — és önérzete vannak szeretettel rajzolva. Szivesen marasztja a kései vendéget, maga készíti és szolgálja fel a vacsorát, a drága ssép ágyat megveti. S midőn reggel a fiusitási okmányt megtalálja s olvassa, hogy a legbajnokabbé lesz, azonnal Toldira gondol, örömében nem tud hova lenni, kiszalad a kertbe virágait öntözni, bár azok harmatosak ; a vizbe tekint s Toldi képét látja abban; ő szivének eszményképe s bár csak egyszer látta őt tornán, de nem tudta feledni, „a reménynek csak egy sugára kellett s az egyszer látott kép újra eleven lett". De aggodalom szállja meg: fog-e érette vívni ő, a ki nem törődik az utána epedő lányokkal"? Szerelme ereje s bántó aggodalma oly közvetlenül hat ránk, mintha drámai személy volna. A viadalban megismeri Toldit s várja, hogy jelentkezzék. De helyette Tar Lőrincz jön, fellázad önérzete, elveszti eszméletét; de azután, bár tudja, hogy örökre boldogtalan fog lenni, szilárd hangon mondja: Akarok Lőrincznek felesége lenni. Hiába! érzelme csak erőt-erőt vesz önérzetén. Az udvarban Orzse, a boszniai királylány, szerelmi bánata miatt könyeket sir s a maga eltemetett bol-